Hands-on Urbanism 1850-2012
A zöld területhez való jog
Bécs, Architekturzentrum, 2012. 03. 15. – 06. 25.
Szöveg / text: Beliczay Zsuzsa
Válság, szociális feszültség, pénzhiány. A városok az ipari forradalom időszaka óta küzdenek azokkal a krízisekkel, melyek a közösségi kezdeményezések, a földfoglalások, az önszerveződő mozgalmak alapjául szolgálnak. A kiskertek, a kisközösségek az összetartozás, a szomszédi viszony újfajta formáit jelentik, és egyszerre próbálják kezelni a társadalmi és a gazdasági feszültségeket. Az AZWien tavaszi kiállítását az aktív, alulról jövő városépítés történetének szenteli, a városlakók számára válsághelyzetben kínálkozó lehetőségekre mutat történeti és kortárs példákat. A Hands-on Urbanism 1850-2012 egyben a várospolitika kritikájának története is. Az alulról jövő kezdeményezések olyan szerves, informális megoldásokhoz vezetnek, melyek nem a fennálló keretek szétfeszítésére törekednek, nem a várostervezés ellen irányulnak, inkább csak reagálnak arra.
Elke Krasny kurátor európai, latin-amerikai, ázsiai és észak-amerikai példákon keresztül mutatja be, milyen hatalmas változást hozhat egy város életében egy apró kis kezdeményezés. Így kerül egymás mellé a német pedagógus, Ernst Hauschild 1865-ben, eredetileg gyermekek nevelésére alapított kiskertje Lipcsében, a Nobel-békedíjas Jane Addams szegény menekültek számára fenntartott művészeti közösségi háza, a Hull House Chicagóban (1889), a Mexicali kísérleti projekt, az 1956-ban Bécsben javarészt magyar emigránsok számára alapított Macondo, vagy a legújabb kísérletek közül Daniel Kerber mobil háza, mely krízishelyzetben gyorsan felépíthető, majd elbontható és újra használható. Az egyes kezdeményezések mellett a kiállítás a rájuk jellemző speciális történeti körülményekre is betekintést nyújt. A kiállítás alcíme és legfőbb üzenete a zöld területhez való jog. Alexandra Manninger, a tárlat tervezője a fotók, filmek, vázlatok és tervek mellé ezért élő növényeket, vad- és nemesített fajtákat, köztük számtalan haszonnövényt is elhelyezett. A háborús időszakokban sokszor a túlélést jelentő városi kert így textúrájával, illatával is a kiállítás szerves részévé válik. Csakúgy, mint az újrafelhasznált anyagok és a közösségi kertek két legfőbb eleme, az átlátszó edényekben megjelenő víz és a föld.