Hans Hollein: Aranyborjú

Graz, Neue Galerie, 2011. 11. 26. – 2012. 04. 29.
Szöveg: Götz Eszter

Az új grazi Joanneumsviertel nyitó kiállításához olyan művészt választott, akinek gondolkodásában az „univerzális múzeum” eszménye évtizedek óta alapkőként van jelen, és akinek életműve összekapcsolódik a Neue Galerie történetével. Hans Hollein építész, képzőművész és designer kiállítását 1972-ben a Velencei Építészeti Biennálé osztrák pavilonjában az a Wilfried Skreiner rendezte, aki akkor éppen a grazi Joanneum Új Galéria vezetője volt.
Hollein azt az eredeti összművészeti eszmét képviseli, ahol sem az alkotó személyisége, sem a mű nem skatulyázható be az architektúra vagy a képzőművészet szokásos fogalmai közé. Mágikus építészete a művészet orfikus gyökereiből táplálkozik, a műfaji határok elmosódnak.

Hollein azt a sort folytatja, amit Otto Wagner kezdett meg a bécsi építészetnek a világ élvonalába emelésével, majd Adolf Loos folytatott. Munkásságában az elmélet és a tervezés gyakorlata a modern utáni időszaktól máig szorosan összefonódik. 1967-ben hirdette meg programját, mely szerint „minden építészet”; építészet és design, forma és funkció határainak merész átlépése máig vezeti a gondolkodását, tervezőként és építészet-teoretikusként egyaránt. Ő az egyetlen osztrák építész, aki elnyerte a Pritzker-díjat és a Velencei Építészeti Biennálé elnöke is volt. Korai munkáiból a New York-i MOMA és a párizsi Pompidou Központ is rendezett tárlatot, dolgozott együtt a bolgár Christóval, Joseph Beuyssal és Ernst Oldenburggal. A grazi kiállításon most először a teljes eddigi életművel találkozhat a közönség, melynek kulcsfogalmait egy sajátos, úgynevezett Hollein-ábécé szerint dolgozta fel a tárlat két kurátora, Peter Weibel és Günther Holler-Schuster.

Kiállítás enteriőr © UMJ/N.Lackner