Antinori-borászat, Firenze

Építészek: Archea Associati
Szöveg: Katona Vilmos
Fotók: Pietro Savorelli

Az Antinorik 1385 óta foglalkoznak bortermeléssel, szőlészetüket a világ tíz legidősebb családi vállalkozása között tartják számon. Az idén Mies van der Rohe díjat nyert barginói üzemi és látogatóközpontjukat a technológiai tudás mellett a vendégeknek kínált élmény emelte a kortárs borászatok nívója fölé.
Bargino Firenze körzetében, a Sienába és San Gimignanóba tartó út mentén terül el. A toszkán település párhuzamosan hullámzó dombjait szőlő és olajfák, elszórtan fenyők borítják. A föld barázdái mélyek, a talaj vörösesbarna, a levegő délibábos. E vidék háromezer évvel ezelőtt az etruszkok hazája volt, egy igen magas kultúrájú népé, amely Rómának adott királyokat. Az etruszkok értettek a földműveléshez, a csillagokhoz és a borhoz. E derűs föld lakóit mégis a halál foglalkoztatta leginkább: a vulkáni tufa üregeiben nekropoliszokat hoztak létre a lakott városok mintájára, másutt – mint itt is – inkább halomsírokat emeltek őseiknek. Az ősökkel és a halál gondolatával való együttélés a földalatti és lakott világ bizonyos fokú keveredését hozta a környezetformálás szokásaiban. A két réteg folytonos érintkezése a megszentelt földdel és tájjal harmonikus kapcsolatban álló civilizáció markáns jegye lett, s ettől a későbbi korok sem igen akartak – vagy tudtak – elszakadni.
A születés és a halál jelképrendszerét a mezőgazdaság, kiváltképp a bortermelés őrizte meg az utókor számára. A mély gyökereket verő szőlő termése évről évre megérik, de a föld mélyén kell pihennie ahhoz, hogy minőségi változáson menjen keresztül. A bor a szőlő enyészetét és esszenciájának újjászületését jelenti, ezért az a hely, ahol a változás bekövetkezik, bizonyos szempontból sírhoz hasonlít. A halotti kultusz és a bortermelés közti összefüggés az architektúrában is megmutatkozik.
Barginótól távol jó okkal gondolhatnánk, hogy a konvencionális építészeti kötelékek alól felmentett landscape-építészet nemzetközi eszköztára bárhol alkalmazható, ahol a domborzat és az architektúra plaszticitása kapcsolatba kerülhet egymással. Azonban az irányzat itt kifejezetten a hely szellemét erősíti azzal, hogy határterületet alakít ki a felszín alatti és feletti világ között. A rejtőzködő építményt kontúrozó három karakteres vonal lényegi formában őrzi az egykori kultikus tevékenységek lenyomatát.

Építészet: Archea Associati
Tervezők: Laura Andreini, Marco Casamonti, Silvia Fabi, Giovanni Polazzi
Művészeti tanácsadó: Marco Casamonti, Francesco Giordani
Statika: HYDEA