Pozsony / Bratislava, Sas Galéria, 2009. március 5-29.

Szöveg: Maroš Semančík

Fürdőház, Ó-Tátrafüred, 1901-1903 (1904 körül)

Hoepfner Guido Kornél építész 140 éve, 1868. augusztus 23.-án született Szepesváralján. A lőcsei reáliskola elvégezte után egyetemi tanulmányait 1886-91 között a budapesti Műegyetemen folytatta. Budapesten telepedett le. Még diploma előtt 1891-től mérnök gyakornokként a MÁV magasépítési részlegénél kezdte el pályafutását, öt éven át volt itt állásban. Itt tervezte a temesvári vasútállomást és az államvasutak ezredéves kiállítását. A vasúti munkákon kívül több építészeti pályázaton is részt vett: 1893-ban Keresztes Istvánnal 21 benyújtott pályázati mű között megnyerte a szabadkai Szent Rókus r. k. templom pályázatát, és megnyerte a Magyar Mérnök és Építész Egylet által 1895-1896-ban a színházra kiírt elvi pályázatot.
A századforduló táján Hoepfner Hauszmann Alajos műtermében a budai királyi vár átépítési és bővítési terve keretén belül a királyi lovarda, a királyi és új főhercegi istálló, majd a magyar paraszt háza, lépcsőzetek, vízesések és a várkerti pálmaház tervein dolgozott. Ezért a munkájáért kapta meg Ferenc József-től 1906-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. A műteremben megismerkedett Györgyi Gézával (1851–1934), 1903-ban kezdődött el évekig tartó együttműködésük. 1909-ben tagja lett a Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának. A gyermekek védelméért és az első balatoni gyermekszanatórium építéséért (1910–1911) az uralkodó 1912-ben királyi tanácsossá nevezte ki. 1917-ben az Országos Középítési Tanács tagja lett, később műszaki tanácsadója volt a József Szanatórium Egyesület, 1918-ban kimagasló szolgálataiért megkapta a 3. osztályú vaskoronarendet.
Idősebb éveiben Budapesten reprezentatív funkciókat látott el, tagja volt többek között a Mérnöki Tanácsnak, az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak, 1924-től 1927-ig a Budapesti Mérnöki Kamara választmányának. 1929-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnöke lett, és ugyanezt a tisztséget töltötte be a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségénél is. 1932-től a magyar parlament felsőházi tagja lett. 76 évesen, 1945. február 26-án, a második világháború utolsó napjaiban, Budapesten hunyt el.
Hoepfner egész életében figyelemmel követte az építészet fejlődését és nyitott volt az új irányzatokkal szemben; a késői historizmusból kiindulva később különböző alkalmakkor szecessziós, ill. funkcionalista épületeket is tervezett. Korai tervei széles stílusrepertoárról tanúskodnak – a neogótikától (szabadkai Szent Rókus templom, 1893–1896) egészen a neobarokkig (színháztervek, 1896; Vigadó, Igló, 1898; budai várépületek).
A Tátrába készült terveit a századforduló idején leginkább a svájci stílus befolyásolta, az egyes impulzusokat eklektikus festői egységbe ötvözte. A Magas-Tátra korabeli hagyományaihoz igazodva Hoepfner fachwerk szerkezeteket használt, melyek alapjául nála a reneszánsz német, angol illetve francia minták szolgáltak (a tátralomnici szálloda vázlatai, 1897; az ótátrafüredi virág- és fodrászház, 1897-98; Csákyház szálloda, Ó-Tátrafüred, 1898-1900). A külföldi befolyásokat gyakran a Kárpát-medence népi építészetének (tetőformák) stílusával ötvözte (Csákyház szálloda és fürdőház, Ó-Tátrafüred). Ezeket a motívumokat a 20. század elején szecessziós ornamentikával gazdagította (fürdőház, Ó-Tátrafüred, 1901-1903). A legjelentősebb magastátrai megrendelései – az ótátrafüredi Grand Hotel (1903 – 1904), a tátralomnici Palace Hotel (ma Grand Hotel Praha, 1903.1905, Györgyivel közösen) és a Csorba-tói Grand Hotel (ma Kriváň, 1904-1906, Györgyivel közösen) az építészeti és urbanisztikai értékek mellett egy új minőségi szintet hozott magával a szállodai szolgáltatásokban. A kivételesség igénye nemcsak a belső berendezés luxusában jelenik meg, de a szálloda műszaki felszerelésében is. A tátrai művekben érezhető az angol Arts & Crafts mozgalom hatása is.
Az angol befolyás megnyilvánult a villák térbeli alakításában is, a századforduló idejében közkedvelt hallos elrendezésben (Bayer-villa, Minerva utca 3, Budapest, 1905-1907, Györgyivel közösen). A kivételesség és a luxus gazdag, barokk érzelmű szecessziós stukkó díszítésekben nyilvánul meg, amely különböző történelmi és népi motívumok feldolgozását tartalmazza (Bayer-villa, Budapest; József főherceg szálloda, Herkulesfürdő, 1905(?) – 1906, Györgyivel közösen).
A szecesszió késői geometrikus fázisát az ő művében a budapesti bérház (Krúdy utca 12, 1909-1910) és a Viktória Biztositó Társaság palotája (Budapest, Károly körút 3, 1911-1912, Györgyivel közösen) képviseli. A geometrikus szecesszió budapesti változata megnyilvánult az Eisele-villa (Benczúr utca 46, Budapest, 1909-1910, Györgyivel közösen) külsejében. Ezt részben az 1911-es római jubileumi világkiállitás magyar pavilonjának győztes pályázati tervén is érvényesítette. Az új konstruktivista hajlamú elsősorban a modernista csorbatói kávéház épületében (1914-1917) nyilvánult meg. A 30-as években készült terveiben részint a purista ridegség érvényesült (Óbudai kislakásos épület pályaterve, 1930-as évek), historizáló részletekkel toldva (saját háza, Budapest, Csévi u. 26, 1931-1932), részint pedig a kiforrott funkcionalizmus jellegzetesen modern gesztusa a luxus Üdülőszálló terve, Gellérthegy, Budapest, 1935, Rimanóczy Gyulával).