Mi a valóság a digitális tervezők számára?

Szöveg: Antoine Picon

Jean Nouvel: Arab Világ Intézete, Párizs, 1987

Ez az írás a valódiság legújabb keletű változatai egyikéről szól – nevezetesen arról, amely az 1990-es évek eleje óta a digitális tervezésben jelenik meg. A digitális építészet fejlődése elválaszthatatlan a világról alkotott alapfogalmainktól. A valódiság keresése egy hosszú fejlődéstörténet újabb epizódja, amely megkísérli meghatározni az építészet célját az épületek közvetlen funkcióján túl.
Tanulmányomban az építészet speciális szempontjából fogalmazom meg a különbséget valóság és valódiság között, lényegében Immanuel Kantnak A tiszta ész kritikája c. művében leírt különbségtétele alapján. Ő a „jelenségek” (phenomena) és a „magánvaló dolgok” (noumena) definiálásával határt húzott az általunk észlelt-érzékelt tárgyak és események, illetve a valóságban létező tárgyak és események között.
Értelmezésünkben a valóság az ember által érzékelt világra, a valódiság pedig a tőlünk függetlenként érzékelt világra vonatkozik, azaz a tulajdonképpeni forrása mindannak, ami megjelenik előttünk. Vajon mi értelme egy ilyen különbségtételnek a digitális tervezéssel kapcsolatban? Hogyan értelmezzük a digitális tervezés öndefinícióját, miszerint „realisztikus”? A kortárs tervezők számára realisztikusnak lenni rendszerint azt jelenti: összhangban állni a hétköznapi valósággal, a világ sűrű szövetéhez kapcsolódni, annak az általunk érzékelt felszíni-felületi változatához, nem pedig ahhoz a mélyebb szintjéhez, amelynek esetleg nincs is kapcsolata a fizikai érzékeléssel. Fontos ez a különbségtétel, mert segíthet meghatározni az építészetet, mint művészeti vagy – tágabb értelemben – kulturális jelenséget. Az építészet mindig próbálta a jelenségeket saját elvont fogalmaival felfoghatóvá tenni. Kanttal ellentétben, aki az állította, hogy a noumena természete megismerhetetlen, az építészek abban hisznek, hogy az építészeti fogalmak révén képesek kifejezni bizonyos valóságtartalmakat. Míg a filozófiának egy ponton túl korlátot szab a nyelv, az építészet továbbmehet ennél, mert bensőséges kapcsolatban áll az anyaggal.