Közös tér – közös örökség
A Kárpát-medence megújuló épített öröksége
(Szerk.: S. Sebestyén József), Budapest 2013, 223 oldal
Szöveg: Pálinkás Edit
1998-ban hirdette meg a kulturális tárca (NKÖM) az értékes épületállomány megóvását, s a szellemi hagyományok továbbörökítését célzó, az országhatáron túl élő magyar közösségek számára is elérhető Nemzeti Örökség Programot. Az anyagi és szakmai segítség elsőrendű célja a műemléki kutatást, dokumentálást követő szakszerű állagmegóvás, felújítás, valamint megőrzés és fenntartás elősegítése volt, ezáltal a helyi közösségek életminőségének javítása, kulturális gyökereinek megtartása.
A támogatási forrásnak köszönhetően számos műemlék, festett berendezés, kazettás mennyezet és falkép halaszthatatlan konzerválása vagy felújítása valósulhatott meg, amely ezen hathatós segítség nélkül azóta valószínűleg menthetetlenül elpusztult volna. A program keretében megvalósult kutatási, restaurálási, rekonstrukciós eredményekről és sikerekről a szakma egy vándorkiállítás keretében számolt be elsőként Sepsiszentgyörgyön, Pécsett, Budapesten, Esztergomban és Komáromban, majd Brüsszelben, az Európai Parlamentben, illetve az Egyesült Államokban, New Brunswikban. Idén Oslóban és Torontóban mutatták be a kiállításon keresztül a hazai műemlékvédelem sikereit.
A kiállítással egyező című kötet ennek a több évtizedet átfogó, határokon átívelő együttműködésnek az eredményeit mutatja be négy terület – Délvidék, Erdély, Felvidék és Kárpátalja – szerint csoportosítva az egyes emlékeket. A kutatásban és a felújításban részt vett szakemberek – építészek, statikusok, művészettörténészek, régészek és restaurátorok – részletes összefoglalói alapján tájékozódhatunk az 54 bemutatott épület történetéről, kutatásáról, a kutatás jelenlegi állásáról, valamint a felújítás, az állagmegóvás és a hasznosítás részleteiről.