Szimpózium, Várkert Bazár, január 20.

Szöveg: Szerdahelyi Júlia

Budai vár és múzeumi negyed – nagy kulturális beruházások a nemzet fővárosában címmel tartott szimpóziumot az Örökség Kultúrpolitikai Intézet. A témáról L. Simon László, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkára, dr. Baán László, a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa, dr. Krähling János, egyetemi docens, a BME Építészettörténeti és Műemléki tanszékének tanszékvezetője és dr. Schneller István, a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Településépítészeti tanszékének egyetemi tanára beszélgettek. A kerekasztal-beszélgetést Zsuppán András, a Heti Válasz munkatársa moderálta.
Az eszmecsere annak a friss hírnek a bejelentésével kezdődött, hogy a Városliget átalakításáról szóló helyi népszavazási kérdést a Kúria elutasította. Baán László elmondta: a Városliget megújítása két tengely mentén valósul majd meg – az egyik tengelyt a Közlekedési Múzeum és az Ajtósi Dürer sor sarkán álló egykori Városligeti Színház rekonstrukciója képezi, erre merőlegesen rajzolódik majd ki egy „19. századi tengely” a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Zene Háza és a Néprajzi Múzeum új épületei mentén.
Schneller István véleménye szerint Budapesten rengeteg barnamezős terület vár felújításra, rekultivációra; ezek funkcióbővítő felújítása új kulturális-gazdasági-turisztikai csomópontokat hozhatna létre a főváros terében, sokkal inkább, mint a Városliget zöldterületének közintézményi beépítése. Baán László erre úgy reagált, hogy a Liget kialakítása óta egy vegyes arculatú, közintézményi funkciókkal is bíró zöldpark, ez a jellege az új beépítésekkel nem változik.
L. Simon László a Várnegyed rekonstruktív megújításának fontosságát hangsúlyozta, európai példákat sorolva, melyekben elpusztult épületeket építettek újra eredeti tervek alapján. Schneller István elismerte a felújítás szükségességét, de kétségét fejezte ki a prioritásokkal és a funkcióváltásokkal kapcsolatban. Schneller a Hauszmann-terv kapcsán azt is nehezményezte, hogy a nagy horderejű, állami szintű döntéseket nem előzte meg semmilyen szakmai egyeztetés. Véleménye szerint a Hauszmann-bizottság, amelynek ő is a tagja, és melynek feladata lenne a terv szakmai hátterének biztosítása, csupán egy impozáns látszatbizottság, de az ülések egyikén sem volt valódi vita a kormányzati döntésekről, és nem kerültek szóba olyan fontos kérdések, hogy hova kerül az OSzK gyűjteménye, vagy hogy valóban szükség van-e a kormányzati funkciók Várba költöztetésére. L. Simon erre elmondta, hogy a Várban és a Kossuth téren álló épületeknek vissza kell adni az épületek megépítésekor nekik szánt, elsősorban hivatali funkciót. Hangsúlyozta, hogy az egykor hivatalnak épült épületek – a várbeli Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum mostani épülete – nem alkalmasak jelenlegi feladatukra, ezek számára új múzeumi tereket kell kialakítani.
Dr. Krähling János szintén a Várnegyed felújításának fontossága mellett érvelt, kiemelve, hogy a háború utáni felújítások sok kényszermegoldást hoztak.
Zsuppán András szerint a Hauszmann-terv kapcsán felmerült az az aggály, hogy a rekonstrukció tulajdonképpen – mind a reprezentatív, mind a funkcionális szempontokat tekintve – a Várnegyed két világháború közötti állapotát kívánja visszaállítani. L. Simon szerint a felújítás során a történeti rétegzettség, a korszakok egymásra épülésének bemutatása a cél.