MTA Természettudományi Kutatóközpontja, Q2 épület

Építész: Lázár Antal
Szöveg: Kapy Jenő
Fotók: Bujnovszky Tamás

Lázár Antal talán már egyedül áll a vártán, aki épületeivel még megpróbál közvetíteni valamit abból, amit a legendás, Szendrői-féle Iparterv-iskola szellemiségének nevezünk¹, vállalva sokszor az őt ért bírálatokat is. Tisztelet érte, mert az idő és tér mértéknélküliségében megjelenő, szürmodernitásként² jellemzett korunkban egyre gyorsabban vesznek el szellemi értékeink.

Kis előzetes a kaján szkeptikusoknak: az épület a meghiúsult világkiállítás telepítési elveit hordozó egyetemi területen, a Magyar Tudósok körútján helyezkedik el az ún. Q1 épület mellett, amely a BME Villamosmérnöki, Informatikai és a Gazdaságtudományi Kar épülete. A Q2 épület szintén BME-épület lett volna, de az építkezés 2009-ben leállt a földszint feletti födémnél. A két és fél alatt leromlott épület-kezdeményt végül is az MTA vette át 2011-ben azzal a céllal, hogy itt, az egyetemek közelségében létrehozzon egy összevont tudományos kutatóközpontot. A tervezés és kivitelezés szuper gyorsasággal (20 hónap alatt) megvalósult, a cca. 30 ezer négyzetméteres épületet a napokban adták át, a beköltözés jelenleg folyik. A Q2 épület hossztengelye – a megkezdett konfigurációban változatlanul – a Q1 és a BME-I épületek hossztengelyével találkozik, a Duna felé nyitott félköríves parkterület fókuszában. A BME-I épületet korábban a Finta Stúdió tervezte, a Q1 és a Q2 épület mindkét változatának tervezője pedig Lázár Antal irodája volt.
Adalék a neostrukturalizmus frazeológiájának újabb meghatározásához címen a MÉ 2011/1 számában – a Q1 ismertetése kapcsán, a szellemi értékek megőrzői számára – írtam azokról a Remholz-Lázár pároshoz köthető szerkesztési elvekről, amelyek a budapesti Domus Áruházra a 70-es években készített, híres tervüket kísérte. A módszertanná vált elmélet szerint minden térprogram – épületalakítás szempontjából – kristályos és plasztikus tércsoportokból tevődik össze.³ Lázár Antal Reimholz Péterrel való közös munkásságára emlékezett a Q1 épület neostrukturalista felfogása, amely a két oldalsó szárnyat plasztikus egységnek, az ezek által közrefogott, aulát és nagyelőadókat befogadó tércsoportot kristályos egységnek tekintette. Ezt az alapvetést azért kell felidéznünk, mert az eredetileg szintén oktatásra szánt Q2 épület szerkesztése ugyanezt kívánta követni. A funkcióváltás kompromisszumokba kényszerítette tervezőt, másrészt viszont jót tett az épületnek abból a szempontból, hogy a Q2 nem ismétli a Q1-et, de az előzőekben felvázolt elvek – az általában bonyolult labor alaprajzokhoz képest – tisztább szerkesztést eredményeztek. Plasztikus rendszerűnek tekinthető itt is a két oldalsó traktus, amelyek egyikében az irodák sorolódnak, a másikban pedig a laboratóriumok vannak. A két F+5 szintes, cellás elrendezésű szárny a „kristályos egység” helyén lévő nagy térformát, az aulát fogja közre. A stabil szerkesztésű oldalszárnyakat a heterogenitás jellemzi, minden szinten más-más labor-, ill. a hozzátartozó iroda-funkciókkal. Belső tereik egyediek, ezt úgy kell érteni, hogy minden labor- (és iroda-) helyiség kialakítását és berendezését a majd ott kutató szakemberek határozták meg. A két traktust jellemzi még, hogy itt vannak a vízszintes és függőleges közlekedők, illetve a kiszolgáló terek. A különböző szintek közlekedői egymástól eltérő színkódot kaptak. A laborokat tartalmazó traktust az iroda-szárnnyal két kereszttraktus köti össze, ezek – rendeltetésüket tekintve – hol az irodákhoz, hol a laborokhoz köthetők. A konkrét pszichikai élményekre (akusztika, látvány, térérzet) tervezett aulába két puha tömegű testként úszik be a recepció kisebb, és az előadóterem nagyobb tömege. Ez utóbbi felett van az aula légterébe nyitott társalgó, szépen formált bútoraival ez egyben elektromos könyvtár is. A 300 fős előadó egyébként kettéosztható egy 200 és egy 100 fős teremre. Az aula felett lévő üvegtető automata napvédővel ellátott.
Az ipari jellegről az Iparterv-kutatóknak – akik érteni fogják ezt – elmondható, hogy mint Lázár Antal minden épületén, itt is felismerhetők az ipari építészet pattern-jei. (Szándékosan használom a strukturalizmushoz köthető fogalmat.) A Q2 épület teljes tetőszintjét elfoglalják a gépészeti berendezések. Ezek, a 250 világszínvonalú laboratórium és a 156 vegyi fülke követelmény-rendszerének megfelelően, rendkívül bonyolult, szövevényes rendszerek. Az építész formált burkolatok alá rendezi a technológiát, amelyek idézni tudják – az ipari formatervezés módszertanára épülő, nemzetközi elismerést is kiváltó – 70-es évek hazai, ipari építészetét. A technológia korszerű és energiatakarékos megoldásokkal, igen magas szintet képvisel. Az épület energia besorolása: „A”. A déli tetőfelületeken végig napkollektorok vannak, az esővíz-gyűjtő által felfogott csapadékot hasznosítják, a világítást az emberi test hőjét érzékelő rendszer kapcsolja fel, minden helyiségbe csak kártyával lehet bejutni, minden laborhelyiség vészzuhannyal van ellátva, a klimatizált szellőzés kialakításánál szintén energiatakarékos megoldásokat alkalmaztak. Jellemzőnek tekinthető a burkolatok építészeti felfogása is. A beépített tizenkétezer darab speciális, savaknak ellenálló kerámiát célirányosan gyártották le. Az aula tér két szint magasságban speciális, perforált, akusztikai falburkolattal van ellátva. Szépek az ugyanitt megjelenő színes üvegbetétek. (A spektrumra bontott színek az előadó terem belső burkolatában is megjelennek). A külső nyílászárókon, és a (tetőn) beáramló fényt automata árnyékoló rendszerek szabályozzák, ezek a hosszhomlokzatokon – az építészeti alakítás részeként – nagy, összefogott keretben jelennek meg. Mivel az ablakok fixek, a menekülést a bütü-homlokzatok átégést gátló erkélyei biztosítják, és így tovább…
Amit mindenki ért: az MTA új Természettudományi Kutatóközpontja – jelenleg négy különböző helyszínen működő kutató intézet összevonásával – anyagtudományi, valamint egészség- és környezetvédelmi, illetve gyógyítást célzó felfedező kutatások számára biztosít korszerűbb feltételeket. Az összevonásra kerülő kutatóintézetek jelenleg is – a 2009-ben indított Lendületprogram eredményeként, amely során például tizenegy tehetséges tudós alakíthatott ki önálló kutatócsoportot – nemzetközi szinten is kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek. Az Anyag- és Környezetkémiai Intézetben dolgozó kutatók legutóbb a vörösiszap katasztrófát elemezték, és tettek javaslatokat a kárenyhítésre. Az Enzimológiai Intézetnek kutatói egyebek mellett a DNS-hibák javításának kutatásában értek el eredményeket. Nagyfokú hasonlóságot mutatnak a néhány hónapos csecsemők és a kutyák társas-kognitív képességei – derült ki annak a kutatásnak eredményeként, amelyet a kutatóközpont Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének tudósai az ELTE Etológiai Tanszéke és a Közép-Európai Egyetem munkatársaival együtt végeztek. A Molekuláris Farmakológiai Intézethez köthető például a malária kimutatására szolgáló hatékony és költségkímélő diagnózis lehetőségeinek kidolgozása, amely a hemozin mikrokristályának – a vér többi komponensétől eltérő – mágneses és optikai meghatározásán alapszik, a mérőműszerrel a malária szűrése széles körben lehetővé vált. A nanokutatás területén nemzetközileg is elismert eredményei vannak a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetnek. Eredményeik közül kiemelkedik az egyetlen szénatomnyi rétegből álló szuperanyag, a grafén hullámzásának 0,7 nanométeres pontossággal való szabályozása, ami az addig 300 nanométeres hullámhosszhoz képest óriási előrelépésnek bizonyult. Számos, gyógyszeripari szempontból értékes molekula szintetizálása válik egyszerűbbé a kutatóközpont Szerves Kémiai Intézetének munkatársai által kifejlesztett, robusztus katalizátor alkalmazásának köszönhetően, például mikrohullámú reaktorban, magas hőmérsékleten, jelentős bomlás nélkül.⁴

Jegyzetek
1 A szürmodernitásról bővebben: Marc Augé: Nem-helyek; Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába. (Elmegyakorlat; Műcsarnok-könyvek 11).
2 A zürichi ETH – tananyagbővítés okán – éppen mostanában vette fel kutatási programjába az 50-es évek – Ipartervhez köthető – nagyelemes ipari épületeit. BME Ipar-tanszéke egy nagyon komoly anyagot gyűjtött össze az ETH számára. Megemlítendő még, hogy Zürichben munkálkodó Koncz Tihamér, volt iparterves statikus több kötetes könyvet írt ugyanerről a témáról. A tervek magas építészeti színvonaláért Iparterv 1964-ben nemzetközi Perret-díjat kapott. Az Iparterv un. 3. generációja a mesteriskola 1970-es indulását követően jelentkezett.
3 Konkrétabban lásd Reimholz Péter írását MÉ 1972/4 számában.
4 Az épület funkciójának megközelítő ismertetése az MTA TTK által kiadott prospektus alapján készült, amelyhez MTA illetékes kommunikációs szakembere hozzájárult.

Felelős vezető tervező: Lázár Antal DLA – A&D Stúdió Kft.
Építész tervezőtárs: Kaszás István – Szalonka Kft.
Építész munkatársak: Álmos Csaba, Batta Miklós, Della Donna Alíz, Lázár Veronika, Sill László, Sükösd Zoltán, Toldi Katalin, Vavrik Ferenc
Tartószerkezet: Szántó László
Épületgépészet: Kordé S. Csaba
Épületvillamosság: Komm Péter
Építtető: MTA Természettudományi Kutató Központ, Dr. Pálinkás Gábor az MTA rendes tagja, projektfelelős
Generálkivitelező: Kalotherm Zrt.