Bellvitge, L’Hospitalet de Llobregat, Barcelona agglomeráció, Spanyolország, 1964–1970

Szöveg: Benkő Melinda
Fotók: Benkő Melinda, Bach Péter

Szombati piac a panelek tövében

Az európai paneles lakótelepekről az MÉ 2014/2. számában indult cikksorozat. Grenoble, Magdeburg és Vilnius után most Barcelona egy, a turisták által nem ismert arcának feltárására vállalkozik a szerző. A repülőtér és a belváros közt félúton, a 4,6 milliós metropolis részeként élő L’Hospitalet de Llobregat városának Bellvitge nevű lakótelepe a helyszín. A külső szemlélők Barcelona egyik legproblémásabb területének tartják, de lakói többsége számára mégis szerethető otthon.
A spanyol polgárháborút követő Franco diktatúra idején (1939–1975) fejlesztési szempontból Barcelona az országon belül a perifériára szorult, a városi életminőség jelentősen romlott, a lakáshiány – részben a migráció következtében – növekedett. A 60-as években közel 400 000-es, elsősorban andalúz népesség érkezett a katalán fővárosba, akik eleinte a Montjuic-on és a szuburbiákban spontán létrejött nyomortelepeken éltek. A probléma felszámolása érdekében állami tömeges lakásépítési minimálprogramok indultak, a cél minél gyorsabban, minél több ember elfogadható és modern körülmények közötti elhelyezése volt. Bellvitge építése 1964-ben kezdődött, az első lakók 1965-ben már beköltözhettek, az építkezés 1970-ig tartott. A Llobregat folyó és az ipari fejlesztési területek közelében, árvíztől nem védett területen, a szükséges közlekedési, szolgáltatási, oktatási infrastruktúra nélkül néhány év alatt jött létre Európa egyik legintenzívebb, 36 000 fő/km2 népsűrűségű paneles lakótelepe. Kizárólag 15 szintes, azonosan tájolt, délnyugat-északkelet hossztengelyű sávházak és néhány pontház alkotja a városrészt, az épületek közti légtérarány szinte mindenhol csak 1:1, vagyis a házak magassága azonos a köztük levő távolsággal.