MOME diploma 2012

Terv és szöveg: Szabó Lajos

Az óbudai Gázgyár épületegyüttese historizáló-szecessziós stílusban, Reichl Károly és Weisz Albert tervei alapján épült 1910-13-ban. A gyár a maga idejében a legkorszerűbb technológiát alkalmazta, amely napi 250 ezer köbméter gáz termelését is lehetővé tette. A területen tizenegy kilométernyi vasúti pálya kapott helyet, amely közvetlenül a budai, jobb parti körvasútra és az esztergomi vasútvonalra kapcsolódott.

A főváros földgázra való átállása miatt 1984 októberében bezárta az üzemet. 1984-től 2004-ig a területen csak adminisztratív munkát végzett a gázművek. Ekkor került át a terület a főváros tulajdonába. A területen található kiemelkedő értékű épületeket műemléki védettséggel látták el. Néhánynak a közelmúltban sikerült új funkciót találni. Azokat felújították és a környéküket parkosították. Az egykori gyár déli részében irodaházakat és lakóparkokat hoztak létre. A gázgyári együttes egyetlen megmaradt kéményével bíró épület két, eltérő építéstechnikájú részből áll. Földszintes része a gázgyár eredeti építési korszakából származó, téglány alaprajzú, kétféle színű téglaburkolattal képzett, kontyolt nyeregtetővel fedett csarnoképület. Emeletes déli részi felépítménye acélvázas, téglakitöltő falazattal alakított, nyeregtetős lefedésű. A kazánház műemlék épület, viszont a kéménye nem. Beruházási célú területen áll, így sajnos nem élvez védettséget. A területet északról a vasút, keletről a Duna, nyugatról a Gázgyár utcai munkás lakótelep határolja. Déli oldalon a Graphisoft park iroda és raktárépületei helyezkednek el. A tervezési terület az 1912-ben épült 50 méter magas kéményre korlátozódik ami a kazánház északkeleti sarkánál áll. A terület a Gázgyár utca felől zárt, magánterület. Gyalogosan és autóval a park főbejáratán keresztül közelíthető meg.