Szöveg: Czeiner Gábor

Zalotay Elemér: Gyűrűház, Szombathely, 1968, Reprodukció: Hajdú József

Nem szeretném közhellyel kezdeni, de itt mégis muszáj. Az idő gyorsvonati sebességgel rohan, pedig mintha csak tegnap lett volna, amikor először találkoztunk Szombathelyen. A Mérnök-Orvos-Pedagógus (MOP) házban néztél nagyot a szobám falára felrajzszögezett svájci autótérképre, amit nemrég hoztam haza magammal. Mintha Te akkor már tudtál volna valamit a jövődről.
Nézd el nekem, gondolataim csapongni fognak, epizódok tolulnak fel emlékezetemben. Te már akkor híres – hogy ne mondjam, abban a korban hírhedt – ember voltál, hátad mögött az orosz házgyárak miatt, politikai okokból elfűrészelt szalagház ideáddal. Kovács András is rögzített celluloid szalagon a „nehéz emberek” között, ami abban az időben nem akármilyen társaságnak számított. Így hát nem volt kis dolog, hogy ilyen háttérrel egyszer csak megjelentél egy vidéki – Vas megyei – tervezőiroda stábjában. Itteni tevékenységedet nagy várakozás előzte meg, tudtuk: nem mindennapi emberrel van dolgunk. Az első pillanattól fogva tisztán látszott, hogy gondolataid, munkastílusod, az alkotói folyamataid nehezen illeszthetők be a tervszámos, belső-külső határidős tervezőirodai hierarchiába. Így is lett. Számtalan összeütközés adódott ebből. Erős akaratodból eredően azért mégis születtek ragyogó eredmények. Egyéni – s az átlagember számára meghökkentő – megoldásaid nagy viharokat kavartak, vezetői és szakági-tervezői területen egyaránt. Egyik ilyen eset volt a Sárvár melletti Bajti növénynemesítő állomás egyik kapuzatának vasbeton kerete, melynek csak az egyik lába ért le a földig. Valójában egy majdnem féllábú U-alakú nagy konzol volt. A hörgést, amit a statikus kolléga akkor hallatott, még ma is hallom.