MÉSZ-MÉK Diplomadíj 2009

Terv: Mészáros Krisztina BMGE Középülettervezési Tanszék

Konzulens: Hőnicz Richárd

Opponens: Zsuffa Zsolt

Részletek Zsuffa Zsolt opponenciájából:

„…A kiszemelt háromszög alakú telek igen nehéz helyszín. Egyszerre kell elindítania két utcát, megfogni a sarkot vagy térfalat képezni a kis teresedésnek. A tervezett épület telepítése ötletes; a hézagosan zártsorú utcák végén egy szabadon álló, körüljárható házat találunk. A szoborszerű telepítés egyedi módon kezeli a felvetett problémákat, és főszereplővé teszi az épületet. Szerintem a koncepciót tovább erősíthette volna a két utca közötti átkötés szélesítése és egy határozottabb funkció, mert így a keskeny köz hamar göngyölegraktárrá válhat.

Minden ház „ruha” is, véd és öltöztet. Véd a külső hatások ellen, emellett megjelenítheti használójának személyiségét is. A jelmez azonban több mint ruha; üzenethordozó eszköz, olyan “mez”, amely jel értékű, ruházat, amely befolyásolja viselőjének hangulatát, és környezetének atmoszféráját is. A jelmez és a maszk jelentéstartamainak építészeti koncepcióba való beemelése tehát izgalmas kiindulásnak tűnik. A terv korábbi változatai még tisztán mutatták az épület jelmezszerűen réteges öltöztetését, melyet a racionálisabb belső térszervezési és szerkezeti kialakítás a végleges tervből már részben kikoptatott. A ház most csupán gesztus értékű maszkkal fordul a Simonyi utca felé. Tudjuk a színházi hagyományokból, hogy a mellékszereplők fedetlen arccal jelentek meg a színpadon, álarcot csak a főszereplők viseltek. A tervezett épület pedig maszkot visel, ezzel pedig újfent hangsúlyozza, hogy – bármily kisméretű középület is – főszereplőként kíván megjelenni az utca régi házai között.

Az épülettömeg szépen reagál a szomszédos magastetős házak architektúrájára. A kristályszerű formálás itt telitalálat, viszont a megjelenés tisztaságát csorbítja az említett, „nekitámasztott” maszk additív jellege, vagyis a kristály élein történő direkt struktúraváltás. Az áttört csipkefalat így nem érzem eléggé szervesülni az épülettömeggel, kicsit olyan mintha egy színész nem teljes mértékben azonosulna a szerepével, nekem úgy tűnik az ilyen helyzetben, hogy az álarc lehullik.

Az épületet a három fő funkció szerint elkülönülő bejáratok tárják fel. Az elkülönített forgalom tiszta belső térszervezést tesz lehetővé. A ház egy háromszintes jól bevilágított, belsőtéri átrium köré települ, mely a belső udvar lefedésével jöhetett létre. A bejáratok és a rajtuk keresztül bonyolított forgalom, szinte a három sarok felől induló szögletes, térbeli spirálként ölelik körbe a központi teret. A magassági szempontból is különböző szintekre vezető bejáratok kialakítása egyedi karaktert adhat a megérkezés különböző szituációinak. Az építési tömb-sarok felőli főbejárat a várhatóan legnagyobb közönségforgalmat lebonyolító kiállítótéré. A fátyolszerű fallal határolt galériás térbe nagyvonalú lépcső vezet. A csipkeminta átértelmezésével nagy műgonddal megtervezett egyedi falkonstrukció vibráló és a napszakokkal folyton változó fényhatást eredményez, amely kellemes atmoszférát kölcsönöz a belső térnek…

A ház szerkezetileg átgondolt, részleteiben többnyire megoldott. A jelmezt alkotó külső szerelt szálcement réteg rögzítése a gyártó előírásait követi, az innovatív csipkeszerű kialakítás viszont már a diplomázó kreativitását mutatja. A választott fehér szín, mint az egyetlen tökéletes szín (amely magába foglalja az összes többit), nemcsak a tisztaság szimbóluma, hanem az újjászületés színe is. Így összecseng a jelmez alapvető funkciójával, az új alakot öltve átlényegüléssel….”