Prof. dr. Winkler Gábor (1941 – 2015)

Gyermekkora óta ismertem: apai nagyszülei a közelünkben laktak, soproni Lőver-lakók voltak. Egy okkal több volt számomra, hogy A régi soproni Lőver-ről írt könyvemhez Gábort kértem fel az előszó megírására. Gimnazista korában már jelentkezett kitűnő íráskészsége, mely később tekintélyes szakirodalmi munkásságában bontakozott ki. Először, szinte már tizenévesen, az ipari formatervezés műfajában látta meg a művészeti alkotás érdekességét: az olasz designerről, Pininfarináról írt ismertetését publikálták. Pályaválasztását alapvetően édesapja, Winkler Oszkár, a két világháború közti magyar építészet egyik kiváló tervezője befolyásolta, sőt szinte meghatározta. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen (ma: BME) folytatott tanulmányai idején – és talán később is, éveken át – biztos támaszként állt a fia mellett. Ő pedig gyorsan elérte a szakma abszolút, széleskörű és magas szintű ismeretét.
A ma hetvenéves építészeink között éppen szakmai sokrétűsége miatt tűnt ki. Középületek, lakóházak és ipari épületek egyaránt kerültek le a tervezőasztaláról. Grafikái a klasszikus építészpraxist idézik: így csak vérbeli építész tudja ábrázolni fantáziájának termését és a világban érdeklődését megragadó alkotást vagy városképet. Műveltsége révén egyhamar az építészettörténet és ezen keresztül a műemlékvédelmet szolgáló építészet irányába indult. Pápa belvárosának rekonstrukciós tervével már negyvenéves korában kiérdemelte az Ybl Miklós díjat. Emlékszem jól, ezt annak idején az illetékesek a hasonló feladatok példaerejű megoldásának tartották.
Életműve három dunántúli városra összpontosult: Sopronra, melynek 19. századi történetét ugyancsak példaadó könyvével ismertette, és ahol a város legújabb kori értékeinek védelmét is számba vette. Sopront hatósági munkában is segítette, később a patinás Nyugat-magyarországi Egyetem Építési tanszékének – melyet hajdan édesapja irányított – vezetője lett. Itt belsőépítészeknek tanított építészetelméletet. Győrbe a házassága révén került. A városban megannyi belvárosi értéket mentett meg, síkra szállt a Frigyes laktanya maradványainak elbontása ellen és, az új Széchenyi István Egyetem professzoraként végül kiérdemelte a prof. emeritus címet. Pápa várossal a megvalósulásában is rendkívül sikeres belvárosi rendezési terv révén állandó kapcsolatban maradt. Az ICOMOS és az Europa Nostra nemzetközi szervezeteiben, ahol vezető pozíciókhoz jutott, hazánk műemlékvédelmi munkáit képviselte a világban. Megtisztelő kapcsolatok voltak ezek, neki fáradtságosak, hazánknak hasznosak.
Az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságában a közelmúltig szorosan is együttműködtünk. Itt mutatkozott meg leginkább a széleskörű tevékenység révén őt jellemző segítőkészség, szinte mindenkivel szemben. Ez volt jellemének és népszerűségének meghatározó vonása.
Csupán néhány hete érkezett a hír, hogy az MTA elnökétől a megtisztelő Akadémiai Díjat vette át. Telefonon kívántam neki gratulálni. Első hívásra nem értem el, és mielőtt megismételhettem volna, a vonal megszakadt. Nagyon váratlanul és véglegesen.

Kubinszky Mihály