Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark

Építész: Murka István
Szöveg: Zöldi Anna
Fotók: Zsitva Tibor

A kortárs építészet karakteres megnyilvánulásai lassan történeti környezetben is teljes polgárjogot nyernek. Az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark megújulása során fel sem merült a történelmi narratíva erőltetése – három eltérő karakterű, a különböző funkciók logikáját tükröző, őszinte épülettel gazdagodott az építészetileg eleve sokszínű terület.
Az emlékpark legfőbb látványossága ma is az 1980-as évek végére elkészült Rotunda, az 1995-re restaurált a Feszty körképpel. A terjengős telken az idők során különböző épületek és emlékőrző látványosságok települtek, különösebb koncepció nélkül. A park területének egy részét a hetvenes évek végén telepített skanzen foglalja el, amely a környék paraszti kultúrájáról ad képet. Tágabb értelemben azonban az emlékpark maga is egyfajta skanzen, ahol középkori, historizáló, modern, organikus és népi építészet alkot laza együttest a minden irányban végtelen horizonttal bíró tájban. A természeti környezet szabadsága tükröződik a telepítés szabadságában – a tágas területen látszólag esetlegesen helyezkednek el a különböző szobrok és épületcsoportok, önálló aurát teremtve maguk körül.
A települést Anonymus említi a Gesta Hungarorumban, mint azt a helyet, ahol Árpád és nemesei megtartották az első országgyűlést: „szerét ejtették az egész ország dolgának”. A park legkorábbi építészeti emléke Szer monostorának 12. századi romja, ennek feltárása a múlt század hetvenes éveiben kezdődött. Az Anonymus korában még az Alföld legnagyobb monostorának leírt épületből ma már csak térdig érő falak láthatók. A később hol Sövényházának, hol Ópusztaszernek nevezett területen az 1896-os millenniumi ünnepségek nyomán készült el az első újkori alkotás: Berczik Gyula építész és Kallós Ede szobrász Árpád emlékműve. A szobor körüli jókora területet 1936-ban a környékbeli nagybirtokos, Pallavicini Alfonz Károly őrgróf 99 évre haszonbérbe adta a Pusztaszeri Árpád Egyesületnek. László Gyula, a honfoglaláskor jeles kutatója 1970-ben javasolta, hogy ide kerüljön a Feszty körkép, ám ennek fogadóépülete, a vasbeton tartószerkezetű, RRFA tartókkal kialakított fedélszékű, nagyszabású centrális Rotunda csak jóval később készült el, Novák István tervei alapján. 1978-tól telepítették a skanzen épületeit: tanyákat és egy utcasort, helyi kismesterségeket bemutató házakkal; egy szélmalmot, egy paprikamalmot és tőlük távolabb egy vasútállomást. Külön egységet képeznek a 90-es években épült úgynevezett Csete-jurták: tíz kisebb és két nagyobb, kúpos tetővel fedett, centrális pavilon, mindegyik más-más tetődísszel. Csete György és Dulánszky Jenő munkája, a Világmagyarság hajléka, illetve az Erdők temploma névre keresztelt épületegyüttes kiállítások befogadására szolgál, de mára már komoly épületfizikai problémákkal küzd, és nagyrészt zárva tart. A parkban egy mesterséges tó körül a tiszai halászat építményeit és eszközeit bemutató tanösvény halad. A terület fenntartását szolgáló műszaki létesítmények, raktárak és műhelyek a bejárat közelében kaptak helyet, primitív küllemű épületekben. A területet az úgynevezett Szegedi kapun keresztül lehetett megközelíteni, amely szintén centrális építmény, átriumában bronz domborművel – lényegében a fő látványosság, a Rotunda eszmei és téri modellje.
A Dóm Építészműterem – Murka István építész és munkatársai – négy éven át foglakozott a területtel. Koncepciója a szükséges új funkciók elhelyezése mellett rendezni igyekezett az esetleges térstruktúrát. A tervek nyomán megvalósított négy, magas minőségű kortárs beavatkozás markáns hangsúlyokat jelöl ki a pusztában szórtan elhelyezett létesítmények laza szövedékében. A kilencvenes évek építészeti megközelítése funkcionális és eszmei szempontok miatt is a centrális építményeket kedvelte, de most, a 21. század eleji fejlesztés során ez a forma fel sem vetődött. Bár Murka István szegedi születésű, a személyes kötődésen túl tudatos tervezői megfontolások alakították a formákat és anyaghasználatot a három önálló karakterű, mégis a hely építészeti hagyományaiból táplálkozó új épület esetében.
A pénztárépület, a látogatóközpont, valamint a karbantartó- és örökségműhely más-más megformálása szervesen következik az általuk hordozott funkció logikus és következetes leképezéséből. Az első lépés a már meglévő, szétszórt épületek közötti rend megteremtése volt. A bejárat közeli kiszolgáló épületeket elbontották, így a kapu és a Rotunda között tágas, összefüggő szabad térség alakult ki – ide került az új látogatóközpont, amelynek horizontális tömege látványában egyik centrális épülettel sem vetekedik. A Szegedi kapu az új, pavilon-jellegű pénztárépülethez kapcsolódva a bejárati útvonal része lett. A pavilonban nívós belsőépítészeti kialakítású ajándékbolt kapott helyet, a fejlesztési koncepció szerint a vendégek ezen át jutnak ki a parkból. Befelé a megközelítés továbbra is a szimbolikus kapuzaton át történik. Az eddig a Rotunda irányába tartó vendégek útját szegélyező műhelyek a látogatók útvonalától távolabb eső területre kerültek, önálló udvarral.

Látogatóközpont

Tervezők: Dóm Építészműterem Kft.
Vezető tervező: Murka István
Építész szerzőtárs: Nyéki Anikó
Építész munkatársak: Agg Virág Melinda, Keményffy Balázs (ET), Zalai Tamás, Metzl Ádám (KT)
Tűzvédelem: Dr. Csizmadia Zoltán
Statika: Kenese István (ET), Inokai Zsolt (KT), Takács Péter (KT)
Épületszerkezetek: Hadnagy Csaba
Gépészet: Braun Attila
Épületvillamosság: Bodócs Péter (ET), Szalóki Tamás (KT)
Rehabilitációs környezettervezés: Szűcs Gábor (ET), Fülöp Erika (KT)
Közműtervezés: Hobl Géza
Környezettervezés: Kontra Dániel
Világítástechnika: Haász Ferenc
Biztonság és egészségvédelem: Pintér Miklós
Megbízó: ÓNTE Nonprofit Kft.

Vendégforgalmi kiszolgáló épület

Tervezők: Dóm Építészműterem Kft.
Vezető tervező: Murka István
Építész szerzőtárs: Nyéki Anikó
Építész munkatársak: Agg Virág Melinda, Zalai Tamás
Statika: Petrilla Zsolt (ET), Inokai Zsolt (KT), Takács Péter (KT)
Gépészet: Braun Attila
Épületvillamosság: Bodócs Péter (ET), Szalóki Tamás (KT)
Tűzvédelem: Dr. Csizmadia Zoltán
Közműtervezés: Hobl Géza
Környezettervezés: Kontra Dániel
Rehabilitációs környezettervezés: Fülöp Erika (KT)
Biztonság és egészségvédelem: Pintér Miklós
Megbízó: ÓNTE Nonprofit Kft.

Karbantartó- és örökségműhely

Tervezők: Dóm Építészműterem Kft.
Vezető tervező: Murka István
Építész szerzőtárs: Nyéki Anikó
Építész munkatársak: Agg Virág Melinda, Keményffy Balázs (ET), Zalai Tamás
Tűzvédelem: Dr. Csizmadia Zoltán
Statika: Kenese István (ET), Inokai Zsolt (KT), Kissné Vaskó Szilvia (KT), Takács Péter (KT)
Gépészet: Braun Attila
Épületvillamosság: Bodócs Péter (ET), Szalóki Tamás (KT)
Rehabilitációs környezettervezés: Szűcs Gábor (ET), Fülöp Erika (KT)
Környezettervezés: Kontra Dániel (KT)
Közműtervezés: Hobl Géza
Biztonság és egészségvédelem: Pintér Miklós
Megbízó: ÓNTE Nonprofit Kft.

Kápolna

Tervezés: Dóm Építészműterem Kft.
Vezető tervező: Murka István
Építész szerzőtárs: Nyéki Anikó
Építész munkatársak: Agg Virág Melinda, Keményffy Balázs (ET), Koós Marianna (KT), Zalai Tamás
Statika: Durst Ferenc (ET), Takács Péter (KT)
Épületvillamosság: Fekete Ferenc
Rehabilitációs környezettervezés: Fülöp Erika
Biztonság és egészségvédelem: Pintér Miklós
Művészettörténet: Branczik Márta – Modern Építészetért Nkft.
Megbízó: ÓNTE Nonprofit Kft.