Margit kilenc közösségi tér, Budapest

Építészek: Nagy Nándor, Szakál Andrea, Szakál Ferenc
Szöveg: Zöldi Anna
Fotók: Zsitva Tibor

Az évek óta elhúzódó recesszió sajátos nyomokat hagy a városokon. A félbemaradt építkezések és bontások kitolták az ideiglenesség időhatárait, és a bizonytalanság állapotából ki-ki a maga módján próbál kitörni vagy éppen valami – korábban egyértelműen hátrányként értelmezett – adottságból előnyt formálni. A Rózsadomb tövében egy ideiglenes ingatlanállapot új, rendkívül életképesnek tűnő műfajt eredményezett.
A Blokk Építészeti Műhely fiatal tervezői. először talált tárgyként viszonyultak a városi torzóhoz. A híd felé vezető, meredek Margit utcai telken még a múlt század közepén kialakított, mélyen hátranyúló gyümölcsöskertbe épült földszintes lakóház állt valamikor A házat elbontották egy megkezdett, de be már nem fejezett építkezés érdekében, ám az utcai fronton, a hagyományos fakapu mögött két kisebb szárny félig megmaradt. Közöttük széles, sétánynak is beillő út vezet a kertbe. A tervezők egy színházi performansz kapcsán találkoztak először ezzel a különös képződménnyel, ahol a romokat és az építkezésből itt felejtett sittkupacokat benőtte a zöld, de meglátták benne egy tartósabb használat lehetőségét is. Rom, kert, közösség, Rózsadomb, bioéletmódra váltó családok és a budai belváros közelsége: ezekből a fogalmakból indultak ki és megalkották a közösségi áruda fogalmát, ami kerti romkocsmának és szombat reggeli bevásárlásnak egyformán, sőt egy időben is képes helyet kínálni.

Generáltervezés: Blokk Építész Műhely
Építészek: Nagy Nándor, Szakál Andrea, Szakál Ferenc