Tervpályázat az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójára és bővítésére

2012-ben az Iparművészeti Múzeum építészeti tervpályázatot írt ki a múzeum műemléki védettségű főépületének  komplex rekonstrukciós és értéknövelő fejlesztésére, javaslatot kért az intézmény épített környezetének megújítására. A kiírásban szerepel a Hőgyes Endre utcai, megvalósulatlan épületszárny helyének beépítése egy új Magyar Design Múzeum céljára szolgáló épületrésszel.

I. díj: Vikár és Lukács Építész Stúdió Kft. (Lukács István, Vikár András szerzők, illetve Bencsik Tamás, Manger János, Szentmáry Szabolcs, Király Szabolcs, Gál Árpád, Csikai Barna, Hajnal Ödön, Ács Piroska, Bor Ferenc, Szloszjár György, Stehli Zoltán munkatársak)

„A műemlék épület építészeti értékeinek bemutatása érdekében az alábbi szempontokat érvényesítettük:
– Az aula térnek és kapcsolódó tereinek (előcsarnok és lépcsőterek) funkcióktól mentes, szabad bemutatása. Rendezvénymentes időszakokban szabad bejárhatósága.
– Az előcsarnoknak és a főlépcsőknek az eredeti funkciónak megfelelő reprezentatív közlekedő szerep biztosítása.
– Belső udvarok differenciált rendezése, megnyitása akár a múzeum látogatói, akár a köz számára.
– Az épület attraktív belső homlokzatainak, tereinek láttatása a régi és az új épületből.
– Az épület szerkezeteinek, díszítő elemeinek felújítása, megóvása, az elpusztult, de rekonstruálható díszítések, üveg, padló és falburkolatok ismételt elkészíttetése.
A tervezett múzeumi épületegyüttes megújult, korszerű működése érdekében az alábbiakat javasoljuk:
– A közönségforgalmi területek megfelelő elhelyezése, méretezése, így a shop, a kávézó, a ruhatár és a közönségforgalmi vizes helyiségek célszerű kialakítása, továbbá a rendezvény és konferencia terek optimális pozicionálása. Külön fontosnak ítéltük a nyilvánvalóan előforduló VIP látogatások helyszínének és kiszolgálásának biztosítását.
– A múzeumlátogatók útvonalának a belépéstől a távozásig áttekinthető és egyértelmű meghatározása, keresztezés és a többszöri belépés kényszere nélkül.
– A múzeum állandó kiállítási tereiben a folyamatos (tematikus) és a célirányos látogatás mindenkori és egyidejű biztosítása.
– Az időszaki kiállítások részére az épületben több helyen található, egymással részben összekapcsolható helyszínek biztosítása. A meglévő épület újonnan kialakított pincei tereiben a nagy, hagyományos időszaki kiállítások, az új épületben modern, kortárs és gyűjteményes kiállítások kaphatnak helyet.
– Az új épületben elhelyezett és saját bejárattal rendelkező design múzeum integrálása az állandó kiállításokhoz, egyúttal ezen épületrész akár teljesen független használatának biztosítása (…)

II. díj: Balázs Mihály Építész Műterme Kft. (Balázs Mihály, Tarnóczky Tamás, Török Dávid, Falvai Balázs, Pelle Zita, Koncz Zoltán)

„…A polihisztorok kora elmúlt, de a természeti minták iránti érdeklődés a gondolkodás, ezen belül a design állandó kísérője. Úgy tűnik, ma ezt a szemléletet leglátványosabban a biológia és a technika tudományágainak együttműködésén alapuló bionika képviseli. A mérnöki és az élettani logikák összekapcsolásától egyre többen soha nem látott eredményeket remélnek. A várakozások alapja az a megfigyelés, hogy számos problémára az élő természet által kiérlelt megoldások a legjobbak. Az említett tudományterületek mellett az együttműködés elmaradhatatlan szereplője a művészet, benne az építészet és a formatervezés. Koncepciónk lényeges tartalmi eleme az eredeti üvegszerkezetnek a ráépítés teréből való feltárulása. Lechner építészeti kiválósága nem feltétlenül a látványosan megjelenő díszítéseiben jelenik meg legmarkánsabban. Ennél mélyebb és lényegesebb az a kortárs gondolkodás, újító, úttörő szerepvállalás, ami generációk számára követhető minta lehet. Az acélszerkezet tiszta mérnöki logikája, igényes és praktikus szerkesztése, következetes megformálása önmagában reprezentálja a design lényegét. Ezt a szerkezetet, mint egy számunkra is példaértékű felfogás következményét kiállítási tárgyként kezeljük és új nézőpontból mutatjuk meg.

III. díj megosztva: Lévai Tamás / Tarka Kft. (Lévai Tamás szerző, Jószai Ágnes munkatárs)

„Az Iparművészeti Múzeum ikonikus épület. Mint minden értéket, ezt is gondozni kell, mintha élne. A rekonstrukció  kapcsán értékelni kell a kulturális életben betöltött szerepét. A múzeum kapcsán nem a konzerválást, hanem az élő jelent kellene erősíteni, melyben az egykori szellem ismét lobog, mivel épp korszerűsége emelte ma ismert rangjára. A múlttal való közös pontokat az építészet legalapvetőbb, leginkább időtálló eszközeiben kell megragadni, ritmussal, arányokkal, fénnyel. A meglévő üvegszerkezetek árnyékolását, sötétíthetőségét redőnyös és rolós árnyékoló  rendszerrel meg lehet oldani, a fő szempont a gazdaságos üzemeltethetőségen túl az új kiállítóterek kialakításánál az volt, hogy a beépítés kötöttségei mellett nagy flexibilitású terek jöjjenek létre, melyeket könnyűszerkezetes épített falakkal tovább lehet tagolni, ami a jelenlegi gyakorlat szerint a leginkább megtérülő megoldás. Ezek építéséhez a legalsó, udvar szinten biztosítottunk helyet. (…) Az egy szinten való körbejárhatóság alapvetően lényeges, mert ez teszi lehetővé a teljesség érzését analogikusan, s ez adja a legnagyobb szabadságfokot a kiállítások szervezésében,  tematizálásában, hiszen kötetlenül lehet ezeket egymás után felfűzni. A kettős bejáratnak az a következménye, hogy egyformán szeretnénk a közös mag ját elérni, ezzel szimmetrikussá válik funkcionális értelemben, s a kettő közti határ szabadon változtatható. (…)”

III. díj megosztva: Építész Stúdió Kft. (Sólyom Benedek, Hőnich Richard, Keller Ferenc, Félix Zsolt, Nagy Iván szerzők, illetve Pataki Bottyán, Juhász Gábor, Nagypál Géza, Répás Ferenc, Czeglédi Péter, Dobó Zsófi, Fenes Tamás, Molnár  Balázs, Juhász Ádám, Menczelesz Dániel, Jedlicska Gergely munkatársak)

„A kiírás és az érvényben lévő szabályozás predesztinálta az új szárny beépítési képletét. A műemlék főépület  architektúrája, nagy belmagasságú szintjei révén ideális a kiállítóterek befogadására, ahol az eredeti javaslat szerint, tartjuk a tárlatok kronologikus elrendezését, a földszinttől a felsőbb szintek felé. A jelenlegi MOME épületrésze, azonban nem igazán alkalmas a hivatali területek befogadására, hiszen e szárny karaktere azonos a főépületével. A teljes homlokzatmagasságot kihasználva, az új épületrészben ugyanis két szinttel több alakítható ki, a mai kor irodai standardjait alapul véve. Ide telepítettük tehát, az igazgatási, a hivatali és a restaurátori funkciókat. Továbbá, galériás elrendezésben, a látványraktárak is itt kaptak helyet. Az eredeti tömeget befejező L-alakú épülettest szervesen összenő az anyaépülettel. A mostani zsákutcás szárnyakat az új szárny összeköti, a múzeum körbejárhatóvá válik, a múzeum körülöleli az udvart és az aulát. Mind a közönségforgalom, mind a műtárgyszállítás tiszta rendszerben történik. A folytatás a jelenben készül, így az élő építészeti nyelvet szeretnénk használni, kerülve a korra jellemző múló divatokat. Egyszerű, nagyvonalú homlokzati tagolás a cél, ahol a plasztikát nem a homlokzati elemek síkugrása adja, hanem a kézműves jellegű felületi struktúrák, az iparművészet világával és a múzeum lechneri karakterével összhangban. Olyan homlokzati anyagokat kerestünk, amelyek a klasszikus építőanyagok korszerű utódai. A táblás burkolat anyaga  üvegszál-erősítésű vékonybeton, megjelenése a stokkolt műkövet idézi, az előregyártott táblák kézműves sablonnal készülnek, a felületi struktúra enyhén hullámzó, vízszintesen szövött sávos mintájú. Az utcaszinti sávban a szövet helyenként felhasad, izgalmas fényhatás alakul ki a fogadótérben. Az üvegfelületek előtt kerámiaszórt üveg árnyékolás készül, a kerámiaszórás függőlegesen szövött jellegű, a táblás burkolat párjaként és kontrasztjaként. A fémszövetes kapuk finoman hullámzó vízszintes résein át belátunk a kertbe.”