Ornamentika és őszinteség
Antoine Picon interjú az Architektura Muratorban
Szöveg: Götz Eszter

Toyo Ito: Operaház, Taichung
Varsói testvérlapunk, a lengyel Architektura Murator 2014/4. számában terjedelmes interjút közöl Antoine Picon professzorral, a Harvard Graduate School of Design épÃtészettörténet professzorával, akinek 2013-ban jelent meg az Ornament: The Politics of Architecture and Subjectivity cÃmű kötete. A téma korábban az MÉ tematikus számában is szerepet kapott, ezért érezzük fontosnak, hogy az interjúról rövid összefoglalót adjunk – a szerk.
Picon az ornamentika újfajta szerepét vizsgálja a modern utáni épÃtészetben. Adolf Loos-nak az ornamentikát elutasÃtó modernizmusától a Bauhauson és a posztmodern át a kortárs digitális épÃtészetig fogja össze a dÃszÃtés szerepének változásait, és elsÅ‘sorban a technológia hatását követi az épÃtészetelméletben. Picon teóriája újrafogalmazza a dÃszÃtés mai szerepét, és már nem hozzáadott elemként, hanem a gyakran egész homlokzatot meghatározó, strukturális elemként azonosÃtja. Példái között megemlÃti Rudi Ricciotti Marseilles-i Európai és Mediterrán Civilizációk Múzeumát, amelynek csipkeborÃtása betonból készült és mint bÅ‘rfelszÃn takarja be a teljes épületet; vagy Herzog & de Meuron pekingi Madárfészek stadionját és Toyo Ito Taichung-i Operaházát. Mindezek az épületek újfajta módon értelmezik a homlokzat és a belsÅ‘ tér szerepét, az átforduló felületekkel és a szerkezeként alkalmazott homlokzati kialakÃtással megbontják a tektonika korábbi szabályait az épÃtészet vonatkozásában.