Bazaltbor, Laposa Borászat, Badacsony

Építész: Kis Péter, Molnár Bea
Szöveg: Szegő György
Fotók: Bujnovszky Tamás

A szőlőhöz való viszony az európai kultúra egyik bázisa. A bor misztikuma évszázadokon át megszentelte a termelés helyét. Nálunk a háború utáni hatvan év mind az uradalmi léptékű, mind a családi méretű borászkodás válságát hozta. Előbbiek patinás pincészeteit az állami termelés alacsonyabb minőségű borát előállító technológia rideg ipari épületei váltották fel. Utóbbiak pedig az „aranyos” víkend-pincécskék silány minőségű tömegével törték meg a borvidékek fenségét.

Az elmúlt évtizedben, különbözően súlyozva a két mentalitás lehetséges összetevőit, az építészek több nívós pincészettel rukkoltak elő (lásd MÉ 2005/2 Borászat és építészet tematikus szám). A két pólus következetes elemzése nyomán Kis Péter most többek által vitatott, ám rangos díjakkal méltán elismert architektúrát teremtett. Háza – a maga ipari léptékében – korszaknyitó borászati épület.
A terv Badacsony földből nőtt bazaltorgonáinak és szőlőtőkéinek analógiájára épít. A Laposa Borászat támfalai, ház-együttese és az alkalmazott ornamentika egybefonódik a természeti tektonikus elemek torzfelületeivel, energiát sugárzó formavilágával. A téglából és vályogból épült Magyarországon három épülettípust emeltek kőből: a templomot, a várkastélyt és a borpincét. Kis Péter munkája most a borászat építőanyagai közé beemeli az előregyártott, áttört fémlemez-burkolatot. Ennek számítógéppel rajzolt transzparáló mintázata a kézműves szőlőtermelés és a kézzel megmunkált kőfelületek dimenziójához illeszkedik – mégis nyit a 21. századi architektúra kontextusai felé. Gesztusa korrelál a kézműves borászatot felváltó kortárs high-tech bortechnológiával. A formálás hard edge karakterű keményítése nem eredményezi azt az elidegenítő hatást, amit Stevem Holl Loisium-Langlois hajtogatott „karosszéria-borászata”, vagy a szintén (csak éppen triviális módon) transzparáló „palack-falú” g2 plus grabsteiner architekten Weingut Polz borháza az ausztriai Grassnitzbergben. A tabula rasát ott a 80-as években kirobbant borhamisítással indokolták: a legmodernebb architektúra a hagyománnyal és a botránnyal való tudatos szakítást célozta meg.
Kis Péter fémburkolatának mintázata inkább azt az építőmágiát gyakorolja, amely szerint a bolygó ökológiai egyensúlyát veszélyeztető emberi tevékenységnél a badacsonyi talajból a fémfalra hamarosan felfutó növényzet életereje: szimbólum. Figyelmeztet arra, hogy a föld hatalma messze erősebb az emberénél. Ennek a zöld üzenetnek a megjelenéséhez időre van szükség, amint a projekt hegyoldalba épített szálloda-épületegyüttesének teljes befejezése is késik, s ez szintén a befektető kitartását jelképezi. A türelem igen aktuális lenne az ágazat makro-folyamatait tekintve is, mert G. Pataky amerikai politikus éppen e borászat meglátogatása után kötött 10 évre szóló fejlesztést segítő egyezményt a magyar minőségi bornak a nemzetközi piacra való betörése érdekében.
A „földből nőtt” pince hagyományának centrumba állítása mellett (a földalatti üzemi szinteket a terepen közeledő látogató nem érzékeli) a terepre ültetett présházak, gazdasági épületek archetipikus oromfalas formája is a pannon táj ház-toposzát jeleníti meg. A közelben magam is építettem tradicionális pince-présházat, s talán ezért is – a helyszín személyes bejárása előtt – a fotók alapján elsietve ítéltem: a magyar falu ősi házformáját felnagyító borászat nem harmonizálhat a környezet ismert, szeretett léptékével. A vizuális-taktilis tapasztalat azonnal meggyőzött arról, hogy nemcsak az üzem volumene, de a hegy impozáns tömege és annak jellegzetes, neves épületei is igénylik ezt az ősformát humán, de mai mértékkel alkalmazó „nagyítást”. A lépték, az ipari építészet újszerű felületei, az előregyártott burkolatok precízen megfelelnek az üzem funkciójának is. A zölddel futtatott felületek terv szerinti betelepítése a környező szőlők keretével még inkább igazolni fogja az építész koncepcióját.
A szoborszerű megjelenítést a dűlőket és vízfolyásokat követő, finom, megkettőzött törés teszi hitelessé. Az épület belső térsora is követi a terepadottságokból levezetett alaprajzi szerkesztést. Sőt, a földszinti terek hatása a háromosztatú magyar falusi házzal is képzettársítást kínál – értelemszerűen az itt alkalmazott korszerű borkészítés alapegységei költöznek a szoba–konyha/pitvar–kamra térsor helyére. A transzparáló burkolat a hagyományos tornác pozíciójában jelenik meg. De a népi építészet képi asszociációját igazán a főmotívumként formált nyeregtető hívja elő. Ettől, és az oromfalas homlokzat felületén megjelenő „pinceajtótól” emblematikus a tó felőli nézet. Belül a szintkülönbség bravúros kezelése is tovább erősíti a rurális építészetből származtatott térérzetet. Ugyanakkor a belső térszint esése érzékelteti, hogy ez a technológia többszintes, nagyüzemi karakterű, amely szinkronban van a must–bor átalakulás kémiájával.
A házat járva ennek az átalakulásnak mélyebb, ősi titkait is megsejthetjük. Zelnik József, író-néprajztudósnak, a Magyar Borakadémia alelnökének kutatásai szerint a bor átalakulása az újjászületés általánosan elterjedt kultikus jelképei közé tartozik. (l. Utóirat 2005/2) Zelnik tanulmánya Bor Tengri isten nevéből bontja ki a „zöld”, a zöldszínűség (amely Ozirisz szeménél, ráadásul: belül vörös) hullámhosszaként megjelenő varázserő magyar nyelv által használt „bor” alakját, tartalmát. A zavaros must borrá nemesedése az archaikus gondolkodásban a „bűnös” ember „tiszta” istenfiává alakulásának metaforája. Olvasatomban a Laposa bazaltbor-épület templom is. Szakrális terének van „oltára” a 20. századi korai modernizmus – a bencés regulából eredő, elmélkedést segítő „ürességnek” a ciszterciek minden feleslegest a házból kiiktató – szikár szerkesztése számára is. (l. Major György levezetését a MÉ 2003/6, Szakrális építészet tematikus számának Utóiratában) És érzékeny a mai borászat – ezzel a puritanizmussal kissé ellentétes – újabb „üzleti szentségei” iránt. Ez utóbbi a borkészítő elit szinte papi kasztja számára nem csupán a néprajzhoz kötődő szakralitás. A befektetőkkel együtt ők alkotják azt a megrendelői kört, akik a minőségi építészettel nem csak a borhoz fűződő mítoszokat hirdetik, de a komplex marketinget is működtetik. Ennek fontos részeként a bor- és élelmiszer-előállítás helyeinek piacképessé tételén is dolgoznak. Munkájuk eredményeként az export és a borturizmus hatásai és haszna kiegészíthetik egymást. A termelés, az építészet az üzleti siker összefüggő elemei.
Ezeket a látszatra széttartó irányokat (bortradíciót/szakralitást/marketinget) Kis Péter egyetlen épülettestben, bravúros formában-anyagban megjelenítő architektúrával fogja össze. Első pillanatban talán meghökkentő hatást ér el. Kóstolva viszont jóízű, a föld aromáit megtestesítő házat tervezett. Ha az építésznek ennyire hiteles imaginációja van, miért is kellene minőség helyett a víkend-présházak és pincék ínséges világához alkalmazkodnia?

Építészet: Kis Péter Építészműterme Kft.
Vezető tervezők: Kis Péter, Molnár Bea
Építész munkatársak: Bun Zoltán, Erdélyi Róbert, Hőna Orsolya, Romvári Péter, Varga Anikó
Tartószerkezet: Markovits Péter vezető tervező – MTM Tanácsadó Mérnökiroda Kft.
Épületgépészet: Oltvai András, Oltvai Tamás – Oltvai Gépész Stúdió Kft.
Épületvillamosság: Sax Dezső – Hochplan Kft.
Bortechnológus: Kovács András, Lovassy György – Hagyo Kft.
Tájépítészet: Bogner Zsuzsa – Bogner Stúdió
Közmű: Kádár László – Kádár Komplex Kft.
Környezetvédelem: Weiner László
Megrendelő: Bazaltbor-Badacsony Kft.
Kivitelező: Market Építő Zrt.