Farkas Építésziroda, 2015, 416 oldal

Szöveg: Szegő György

A vaskos kötet nem egyszerűen egy sikeres pálya portfóliója, és nem is a 70 éves alkotó ünnepi-szokványos életmű albuma. Olyan egyedi tervezésű és tartalmú könyvtárgy, amilyen építészről ritkán készül. Ránézésre nem is könyv, inkább rétegekből összerakott fekete, négyzetes hasáb. Struktúráját a bütüje mutatja: befejezetlen gerincét, fedőlemezeit, fejezeteket osztó belső címlapjait formabontó könyvészeti bravúrként nézem. A tartalmi tagolás életszerű egységbe rendezi a sikereket és – meglepően, talán a kudarcként is megélhetően – a fiókban maradt munkákat is.
A szerkesztő, Borzák Tibor készítette az interjúk többségét, de „közbeszól” a szegedi építészbarát, Koczor Gábor is. Az ünnepi forma jól keretezi a lepergett alkotó évtizedek munka- és hétvégi munkanapjait. Farkas impozáns építész-grafikai teljesítményére reflektál az Örömvonalak cím, és ezt erősíti fel a „taktilis olvasatért” felelős Borzák Márton grafikai terve és az egyedi karaktert megvalósító kecskeméti VM Verso nyomdai teljesítménye is.
A másik, a szakmai olvasat nem csak vizuálisan örömteli, de érzelmekkel telített: Kecskemét és az Alföld szeretete sugárzik a szövegekből, rajzokból, épületfotókból. Egy organikus építész holisztikus szemléletét jelenítik meg a lapok. Az építészgrafikák fejezetének összművészeti karakterét erősíti a Farkas féle egyéni, kalligrafikus építészírás szövete. Ezzel is láttatja, nála hogyan szervül az építészeti gondolat és formája. Viszont puritán magatartást közvetítő, vagány ötlettel a lapok közé be-befűzött néhány szalmiákos fénymásolat részletet is.
A képi és verbális szövetben olyan szellemi mintázatok is fellelhetők, mint Vargha László emléke, aki korosztályom számára a népi építészet tiszta formáinak szépségébe beavató ismeretek professzora volt. Vagy Csete Györgyé, akinek kulcsfontosságú Pécs csoportját Farkas pályakezdésének éveiben verték szét. Ezek az „apafigurák” közvetítették számára Kós Károly példaszerű, áldozatvállalásában is teljes életművének alaptörvényét: „… azt tanultam mindenütt, azt láttam minden nemzetnél, hogy az apák dolgát folytatják az utódok.”
Ezt az üzenetet Farkas Gábor nemcsak épületeiben – a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatási épületéért, Kós Károly szellemének képviseletéért kapott 35 évesen Ybl-díjat –, tanári pályáján, de több évtizedes főépítészi praxisában – Kecskeméten, Cegléden és Dabason – lehet leginkább tetten érni. A legtöbb háza Kecskeméten áll, az két másik városban a főépítészi munka keretei között tudta leginkább átadni az „apák szellemének” törvényét a következő generációknak. Az életműalbum – és mögötte a pálya – elismerésre méltó.