Lakótelepsors 1. La Villeneuve, Grenoble

Szöveg: Benkő Melinda

Az Európai Unió városmegújításainak egyik kiemelt témája a lakótelep. Nyugat-Európában a lakásállomány 8-10%-a, míg Közép- és Kelet-Európában országonként változó arányban, de 15-60%-a a lakásoknak a 60-as évek eleje és a 80-as évek vége között épült paneles lakótelepeken van. Magyarország hivatalos adatai szerint az országos átlag 17%, azonban Budapesten 29%, a megyei jogú városokban 43% ez az érték. A paneles lakótelep a modern és a posztmodern városépítészet és építészet terméke, olyan koroké, ahol a megbízók és a tervezők sokat és gyorsan építettek. Ennek ellenére néhány az „új városok” közül komoly tervezéselméleti és társadalomtudományi háttérre alapozva, jó helyen és igényes kivitelezéssel valósult meg. Napjainkra már a 20. század városépítészeti, építészeti örökségének részei, mégse működnek. Most induló cikksorozatunk ilyen, 30-50 éve szakmailag ünnepelt európai lakótelepek kialakítási elveit, problémáit és jelenlegi komplex megújítási folyamatait mutatja be.

Arlequin-negyed, La Villeneuve, Grenoble, Franciaország, 1972

Grenoble – a gyönyörű alpesi környezetben elhelyezkedő francia város – szocialista polgármestere 1965-ben egy négy városrészből összeálló „új város” (La Villeneuve) létrehozása mellett döntött. A déli terület fejlesztési elképzeléseit a Grenoble-ban megrendezett 1968-as X. téli olimpiai játékok, illetve a ’68 májusi események tovább bátorították. Új város és új társadalom megteremtése volt a cél. Nem egy alvóváros, hanem természetbe ágyazott, átmenő forgalomtól mentes, gyalogosokat előtérbe helyező, mindenki számára elérhető oktatási, kulturális és szabadidős létesítményekkel ellátott, modern életformát adó, humánus lakókörnyezet kialakításáért dolgozott a Jean-Francois Parent építész-urbanista által irányított multidiszciplináris tervezőcsoport. Az 1972-ben átadott, 2200 lakást tartalmazó Arlequin-negyedben városépítészeti és építészeti szempontból is számos, a kortárs tervezési elveknek is megfelelő megoldás született.