Piranesi-díj 2015

Szöveg és fotók: Kovács Péter

A szlovéniai Piranban immár 33 éve szervezett nemzetközi építészeti kongresszus, a PDA (Piran Days of Architecture) idén november 21-én került megrendezésre. A konferencia minden évben a kontextus kérdését járja körül, idei témája az Innováció és tradíció az építészetben címet viselte.
Az esemény csúcspontja a Piranesi-díj átadása, illetve a díjra jelölt épületek és hallgatói tervek tablóiból rendezett kiállítás. Ezen tematikusan a közép-európai országok: Ausztria, Csehország, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia, illetve Görögország által nevezett projektek kerülnek bemutatásra. A terveket a saját ország előzsűrije ajánlja, általában 5-5 épületet és 2 hallgatói tervet.
Az eseményt a Tartini Theatre épülete fogadta be, amely szerény méretei miatt eleve otthonos hangulatot kínál. Az oldott jelenléthez a főleg építész hallgatókból álló, sok országból összegyűlt közönség és laza hangvétel társult. Kiemelnék néhányat a számomra különösen érdekes előadók közül: Ferkai András Kelet-Közép-Európa két világháború közötti modern építészetéről tartott előadást; Boris Bežan az MX¬_SI Stúdió szlovén származású építésze a granadai Federico García Lorca Center épületét és a finnországi Serlachius Museum Gösta Paviliont ismertette. Idis Turato több épülete között a Krk szigetén épült sportcsarnok és az Apoxyomenos múzeum bemutatása volt emlékezetes. Ez utóbbi egy Losinj-nál, a horvát tengerben megtalált görög szobor útjának lehetséges végállomása lehet – mindez nem kevés iróniával lett interpretálva. David Lorente Ibáñez, a Harquitectes iroda építész tagja nem csak épületeikkel (lakóépület Granollers Barcelona), hanem nyíltságával, őszinteségével és üdítő pimaszságával közvetítette az új építész generáció erejét.
Az előadások után egy tengerparti raktárépületben a kiállítás megnyitóval folytatódott a program. A jelölt magyar épületek és tervek: ELTE, Trefort-kerti emlékmű (Bujdosó Ildikó, Fajcsák Dénes, Lukács Eszter, Szigeti Nóra, Albert Farkas, valamint Roth János, Szabó Levente, lásd MÉ 2014/10), debreceni műteremház (Kovács Péter, lásd MÉ 2015/4); dabasi ravatalozó (Ligetvári István, Kovács Zoltán); Győrújbaráti szőlőlé üzem (Ekler Dezső, lásd MÉ 2015/3), Visegrádi városközpont (Tamás Anna Mária, Kovács-Andor Krisztián, lásd MÉ 2015/5). Hallgatói tervek: vértesszentkereszti zarándokház (Csaba Zita), kisapáti családi borászat (Visy Bálint).

A Piranesi-díjak vonatkozásában a „nagy” soha nem a méretek jelzője, sokkal inkább a minőségé. Az esti bulizós hangulatban szinte észrevétlenül jelentek meg a díjat, illetve a különdíjakat megjelölő kerek matricák.
– Piranesi-díj: Piac és halpiac Vodice, Horvátország (tervező: Dinko Peračić)
– Piranesi különdíj: ELTE, Trefort-kerti emlékmű
– Piranesi különdíj: Museum of Vučedol culture, Vukovar, Horvátország (tervezők: Radionica arhitekture + Vanja Ilić)
– Hallgatói díj: Ri-abitare le megalopoli dei paesi in via di sviluppo: h2ousing (tervezők: Matteo Carsillo és Andrea Pauletich, Trieszt)

A 2014-es magyar Piranesi-díj (eger-almagyari borterasz és venyige spa, Gereben Péter és Marián Balázs) után a Trefort Kert emlékmű különdíja ismét bizonyítja a kortárs magyar építészet erős jelenlétét a nemzetközi mezőnyben.