F. Farkas Tamás kiállítása – VAM Art & Design Galéria – 2009. május 

Spirál lépcső, 1990

F. Farkas Tamás festő munkássága nem sorolható be a szokásos művészeti kategóriák mentén, sikeresen találja meg az egyensúlyt a tudomány és képzőművészet határán. Alkotó képzelete kimeríthetetlen, ugyanakkor művei esztétikailag magas színvonalat képviselnek. Nagyon ideillőnek érzem, amit korunk kitűnő matematikusa, Roger Penrose mondott M.C. Escherről: „Ez a különös művész (M.C.Escher) ösztönösen … ismeri a matematikai törvényeket és alkalmazza is az ellenkezőjüket.”

Találónak érzem ezt a mondatot két okból is. Egyfelől éppen az a két személy gyakorolta a legnagyobb hatást F.Farkas Tamás művészetére, aki a fenti véleményt megfogalmazta és akiről a megállapítás szól: M.C.Escher grafikai munkássága, a vizualitás újszerű megragadása folytán, míg Roger Penrose lehetetlen konstrukciói által hatott nagyon inspirálóan a művészre. Másrészről Tamásról éppúgy el lehet mondani, hogy bonyolult és gazdag formavilágát felsőbb matematikai ismeretek nélkül hozza létre, mindvégig ösztönösen alkalmazva és sokszor ügyesen kijátszva ezen elveket.

F. Farkas Tamás 30 éve érdeklődik intenzíven a struktúrák iránt. A kezdetektől fogva izgatja őt a sík és a tér logikája. Több ezer síkbeli és térbeli formaszerveződés létrehozása során érdeklődése kiterjed olyan egy vagy több vonalpálya által leírt alakzatok vizsgálatára is, melyek a térben folytonosan mozgó négyzet által létrehozott hasábok segítségével nyernek formát…

Érdekes érzékcsalódásnak lehetünk szemtanúi. Lépcsőket, hasábokat, falakat látunk, ugyanakkor a megjelenített alakzatok közötti kapcsolatok és kombinatorikus összefüggések valahogyan sértik a megszokott „vizuális nyelvtant”. Olyan képi nyelven megfogalmazott mondatokat látunk itt, ahol az egyes szavaknak van értelmük, de az egész mondat értelme érezhetően ellentmondásos. A képek minden egyes részlete felfogható egy szokásos háromdimenziós alakzat képének, de az összhatás lehetetlen szerkezetet mutat. Amikor szemünk a rajzok vonalain végigszalad, többször is meg kell változtatnunk nézőpontunkat, át kell értékelnünk a látványt, míg végül ráeszmélünk, hogy a képi világ ellentmondásos….

Matematikusként figyelemre méltónak tartom ezen grafikák többdimenziós terekkel való kapcsolatát éppúgy, mint a szemmel láthatóan fennálló csomóelméleti kapcsolódásokat, melyek a konstrukciókat a modern topológiához is kötik. A struktúrák a vizuális percepciót kutató pszichológus érdeklődésére is számot tartanak…

 Most következzen a TÉR után az IDŐ is, ahogyan a művész mondja: a ritmus. Ha formákat periodikus módon ismétlünk, s velük a síkot kitöltjük, csempézésről vagy parkettázásról beszélünk. Ha a motívumok nem töltik ki az egész síkot, hanem egy háttér előtt rajzolódnak ki, mintáról van szó. A téma matematikai irodalma rendkívül gazdag, s akár a színezetlen kristálycsoportokkal, akár a színezett csoportokkal kapcsolatba hozható. Hasonló fogalmakkal a fizika, a kémia, a kristálytan s a mérnöki tudományok is gyakorta foglalkoznak…

Az alkotó e műveit – érthető módon – szívesen hozza kapcsolatba a zenével, a tánccal. Mintha újszerű kottákat, ősi táncok formába öntött szimbólumait, vagyis inkább mindezek töredékeit látnánk magunk előtt. És itt is minduntalan visszaköszön a legelemibb ciklikusság, a forgás, amely a természetből, de a táncból is megközelíthető. A ritmus ugyanakkor nem csak a természet egyik fő rendező elve, de áthatja z emberi kultúrát is: a már említett mozgásoktól, melyek dinamikusak egészen a statikus építészetig folytatható a skála.

(részletek Dr. Bölcskei Attila matematikus megnyitójából)