Tudományok Palotája, Debrecen

Építészek: Kovács Péter, Lengyel István
Szöveg: Győrffy Zoltán
Fotók: Bujnovszky Tamás

Fotó: László János, Civertan

Az Agóra Pólus progamja a kulturális infrastruktúra fejlesztésének támogatására jött létre és az utóbbi években több hazai nagyvárosban megvalósult. Célja az volt, hogy a felsőoktatási intézményekhez kapcsolódó innovatív, komplex szolgáltatásokat nyújtó közművelődési intézményekben a látogatók interaktív módon ismerhessék meg a város felsőoktatásához és gazdaságához szorosan kötődő tudományterületeket.
Debrecenben Kovács Péter és Lengyel István építészek kaptak megbízást arra, hogy az egyetemhez kapcsolódó botanikus kert területén egy olyan épületet tervezzenek, amely a természettudományokat interaktív módon ismerteti meg a látogatókkal, valamint az iskolás gyerekek pályaválasztásához nyújt segítséget. A tervezési helyszín mind természeti értékei miatt, mind városszerkezeti szempontból is különleges. Az egyetem és a klinikák beépítési terve az 1910-es évek elejétől kezdve bontakozik ki Korb Flóris (1860-1930) tervei nyomán, és a Nagyerdőben, egy szigorúan ortogonálisan szerkesztett, tengelyekre felfűzött pavilonos rendszerben helyezi el az épületeket.
Ebben a beépítési rendszerben az egyetem főépülete és a botanikus kert egy hangsúlyos tengelyre került, amely később az Aczél Géza városi főmérnök által elkezdett, majd a Borsos József (1875-1952) féle szabályozási tengelyre illeszkedve kijelöli azt az irányultságot, amelynek egyik pontján a belvárosi kollégiumi füvészkert, a másikon a botanikus kert található. Ezen a tengelyen, az egyetem főépülete mögött kapott volna helyet az a nagyobb csillagvizsgáló, ami Korb Flóris tervein szerepelt, de végül nem valósult meg, helyette egy kis, kupolás csillagvizsgáló épült 1930-ban, amely a mostani tervezés koncepcionális elemévé vált. A helyszínen egy izotóp labor foglalt helyet, amelynek irányultsága, telepítése teljesen esetleges volt és amelynek bontása után alakult ki az a terület, amely a most elkészült Tudományok Palotájának helyét kijelölte.
A bejárattól egy – a fák között lebegve kanyarodó – gyalogos hídon keresztül lehet megközelíteni az épület fehér tömbjeit, amelyek a déli tájolás miatt plasztikusan rajzolódnak ki. Nincs tradicionális értelemben kihangsúlyozott bejárat, hanem egyszerűen az épület fehér monolitjai között jutunk az épületbe. Rafinált szerkesztésének köszönhetően a tervezési programban meghatározott közel 3,5 ezer négyzetmétert kívülről nem érzékeljük. Az épület naturális tömegei vászonként feszülnek az erdő fái között, a természetes környezet hátteréül szolgálva – akár egy absztrakt táj, mindenféle teória nélkül.

Építész vezető tervezők: Kovács Péter DLA, Lengyel István
Építészek: Barabás Lajos, Bartha Tibor, Ferenczi Ottó, Kecskés István, Molnár Éva, Tóth Attila, Higi Balázs
Statika: Dezső Zsigmond, Kocsis Attila
Gépészet: Hámori Sándor†, Bodnár Gyula
Elektromos tervezés: Nagy Zsolt
Közlekedés: Mocsári Attila, Máté Sándor
Környezettervezés: Sándor Tamás
Megrendelő: Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata
Generálkivitelezés: HUNÉP Zrt.