12. Nemzetközi Építészkongresszus, Budapest, 2015. március 6.

Szöveg: Berényi Marianna
Fotók: Szentiváni János

Bár a 12. Nemzetközi Építész Kongresszust „Építészet az építészetért” mottóval rendezték meg 2015. március 7-én a Várkert Bazár konferenciatermében, utólag inkább az „Építészet az emberért” címen menthettük el emlékezetünkbe ezt az eseményt. Az előadások egy részén olyan emberléptékű architektúra rajzolódott ki, amely alapja a környezet és a társadalom, az emberi közösségek működésének sajátosságai.
Herman Hertzberger, a holland strukturalizmus máig meghatározó személyisége szerint az építészek céljai évezredek óta nem változnak: alkotásaikkal le akarják nyűgözni és igázni a világot. Nem igazán érdeklődnek az emberek iránt, nem az foglalkoztatja őket, mit kezdenek majd az ott élők az elkészült terekkel, sokkal fontosabb számukra az örökkévalóság. Amióta azonban a változások korát éljük, ez a szemlélet tarthatatlanná vált. Meg kell tanulnunk, hogyan élhetünk együtt a növekedéssel, a csökkenésekkel is. Hertzberger saját életművéből hozott példákat, olyan épületeket mutatott be, amelyek egykor nagyon sikeresek voltak, mára viszont a gazdasági környezet és az igények változása miatt átépítették (utrechti Vredenburg koncertterem), kiürítették (apeldoorni Central Beheer Biztosító székháza) vagy épp lebontásra (amszterdami De Drie Hoven idősek otthona) ítélték. Hertzberger nem győzte hangsúlyozni: az építész elsődleges feladata az, hogy javítsa az életkörülményeket. Az épületek különböző tereit lehet úgy komponálni, hogy ne elválassza, hanem összekösse az embereket, a különböző külső építőelemeket pedig úgy érdemes tervezni, hogy pihenőhelyként (oszlopok, lépcsők) vagy akár játszótérként (korlátok) is örömet szerezzen az arra járóknak. A mai sztárépítészet kapcsán pedig megjegyezte, hogy az épület nem csupán az identitás és az érvényesülés kifejezését szolgálja. Mindig szem előtt kell tartani a fenntarthatóságot, olyan többfunkciós épületekre van szükség, amelyek megváltozott környezetben is új szerepet találhatnak maguknak. Éppen ezért az előtte szóló Mecanoo tervezőiroda most épülő, monumentális tajvani Wei-wu-ying Center-e kapcsán aggodalmát fejezte ki: vajon elég stabil-e ebben a városban a kultúra ahhoz, hogy ekkora komplexumot hosszú ideig betöltsön.
Pedig Nuno Fontarra, a delfti tervezőiroda képviseletében két másik projektjük mellett részletesen ismertette, hogyan mérik fel, veszik figyelembe a természeti környezet adottságait és a leendő felhasználók szokásait a tervezés során. Az ember, az emberi kéz alkotta rajz építészetben betöltött jelentőségét emelte ki Dr. Magyar Péter, Egyesült Államokban élő építészprofesszor. Más jellegű, a hagyomány szabta kontextus és a spanyol kortárs építészet kapcsolata került szóba Vukoszávlyev Zorán, a BME Építészettörténeti Tanszékének docense által tartott előadásából. Ami azért is érdekes, mert a két szemlélet – a természeti környezet és a kulturális örökség tiszteletben tartása, a városi tér működésének vizsgálata – a Liget Budapest projektet kritizáló Rietveld- és RIBA-díjas holland Erick van Egeraat prezentációjában is hangsúlyos szerepet kapott. Szerinte Budapestnek már megvannak az ikonikus épületei, terei, amelyeket érdemes újra aktivizálni, a Városligetet pedig inkább parkként erősíteni.
Mindehhez két másik előadás adott sajátos kontrasztot: Emiel Lamers holland építész, az A10 magazin magyarországi tudósítója, a Kortárs magyar építészet című könyv szerzője az utóbbi évtizedek magyar alkotásai közül 21 újonnan épült objektumot emelt ki, a konferencia zárásaként pedig egy elhagyatott tér újraprogramozásából kaptunk ízelítőt. A Várkert Bazár bejárását megelőzően Pottyondy Péter a Gloriette-tel, Dévényi Tamás az épület kompozíciós elrendezésével, Steffler István a tájépítészeti tervezéssel kapcsolatban alapozta meg a kongresszust lezáró sétát.
Az élénk érdeklődés mellett zajló konferencián adták át a „A ház ékkövei” pályázatot, melyről a Perényi Tamás, Fülöp Gyula, Sáros László, Vonnák János és Klinger Gábor által jegyzett zsűri döntött. A megépült épületek közül Brjeska Gábor és Balázs Attila szentendrei, valamint Kovács Péter debreceni családi házát, a tervek közül Halmosi Erik, illetve Tóth László elképzeléseit díjazták. A közönségdíjat a legtöbb szavazattal Glück Endre nyerte.