Meséskert óvoda, Budapest, Angyalföld

Építész: Nagy Csaba
Szöveg: Okrutay Miklós
Fotók: Bujnovszky Tamás

Az angyalföldi Meséskert óvoda épületének története, pontosabban az a metamorfózis, amelyen a helyszín keresztülmehetett, bizonyára a névválasztásnak köszönhető. A mesék világából nyert energiának jelen kellett lennie, nem vitás; elsőként is a nemzetközi irodalom alapműve, a rút kiskacsa története idéződhet fel.
Valójában az alapélmény, ami egy óvoda kapcsán megjelenik, szinte függetlenné válik magától az épülettől. Mert ott vannak a kiskölykök, mindenre nyitott értelemmel, övék a világ, a jövő birodalma, és velük az óvónénik, akik, ha jó óvónénik, és szeretik a gyerekeket, akkor teljes is ez a mini-univerzum, maga a hely, a ház szinte másodlagossá válik. Ilyen volt ez az óvoda is a paneles, építészeti értelemben alig értelmezhető világával, mint szerte az országban, egyetlen fontos részlettel, a tágasnak megélhető zöldlombú kerttel.
A bővítési igény mérlegelésekor, vélhetően nagy küzdelmek árán, új ház építése mellett döntöttek. Ez ebben az esetben alapvetés, az átlényegülés, az újraértelmezés lehetősége evvel teremtődött meg. A korábban itt állott épület legfontosabb, bizonyos értelemben legértékesebb szerkesztési elve azonban továbböröklődött. Maga a tömeg a forgalmasabb utca felé húzódik, beépítési szempontból követi az eredeti megoldást, így a védett, csendesebb oldalon a kert gondosan őrizve megmaradt. Az építés helye ilyen értelemben meghatározottnak tekinthető, a tömegformálás azonban már az új építészeti gondolatok karakteres közlésének eszköze.
A zárt, szabályos kubusba való szerkesztés letisztult formai világot teremt. A legfontosabb gesztus ezen belül éppen az, ahogy a ház a szerkezetek tektonikájának kényszerítő ereje alól felszabadított módon, szinte anyagtalanná válik. Ez egyfelől a felületek átlyuggatásával teremtődik meg. A nyílások jellemzően négyzetek, különböző méretekben, ötletszerűnek tűnő kiosztásban, itt üvegfelülettel, másutt áttörésként, egyik esetben sem klasszikus értelemben ablakként viselkedve – ezáltal feloldódik az archetipikus ház-értelmezés. A másik finom eszköz a színválasztás, pontosabban az, ahogy az egyes felületek, építészeti elemek színeződnek. Az alapvetés a fehér tisztasága, kicsit talán erős is ennek frissessége, különösen a belső terekben. E mellé a napsárga társul, harmonikus a színpár, ereje van a vakító fehér mellett a sárga melegének. A színváltások azonban különös, egyedi megközelítést tükröznek, a hagyományostól eltérő módon nem egymásra épülő tömegeket jelölnek ki. A pozitív él mentén váltó szín a homlokzat fehérét sajátos módon hártyaként mutatja, különösen a főbejárattól induló visszahúzott sík ilyen, így a homlokzat nem falként jelentkezik, hanem végtelen könnyed héjként.

Tervezés: ARCHIKON Építésziroda
Vezető építészek: Nagy Csaba, Pólus Károly
Építész munkatársak: Pásztor Ádám, Kiss Tamás, Tőrös Ágnes, Várhidi Bence
Díszítőgrafika: Ferth Tímea
Díszítőfestés: Herling Zsuzsanna
Statika: Pintér Tibor – ÉKI TERV Mérnökiroda Kft.
Gépészet: Sor Zoltán, Kiss József – PHQ Kft.
Elektromos tervezés: Karácsony István – Kartel 60 Bt.
Tűzvédelem: Decsi György – Fireeng Kft.
Épületszerkezet, szigetelés: Czégeni Csaba
Passzívház szakértő: Miskolczy Imre – Miskolczy Energiaterv Kft.
Konyhatechnológia: Kuruczné Szabolcs Gizella – Design Stúdió Kft.
Kerttervezés: Barna Eszter – Barna Irodaház Kft.
Építtető: Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat / XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt.
Kivitelező: FK Raszter Építő Zrt.