HAP Galéria, 2003–2014

Szöveg: Ferkai András
Fotó: Bujnovszky Tamás

Kevin Lynch amerikai várostervező azt vizsgálja The Image of the City című híres könyvében, hogy az emberek hogyan érzékelik a várost és hogyan tájékozódnak benne. Több éves kutatás és számos interjú nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a várost használók fejében határozott mentális térkép alakul ki a bejárt környezetről, s ennek a térképnek öt állandó eleme van. az útvonal, a szegély, a körzet, a csomópont és az angolul landmark-nak nevezett fogalom, amit leginkább határkőnek, jellegzetes tájékozódási pontnak, feltűnő tereptárgynak lehet fordítani, de ugyanúgy jelent műemléket vagy nevezetességet is.
Ha Belbuda karakterét vizsgáljuk ezzel a módszerrel, a Margit körút egyszerre útvonal és – bérházainak falával – szegély, amely elválasztja egymástól a Felső-Víziváros sűrűn beépített történelmi negyedét a Rózsadomb villanegyedétől. Csomópont több is akad a körút elejétől a végéig, a formátlan és zűrzavaros Széll Kálmán tértől a Mechwart-liget kapuként megformált torkolatán át a Margit és Török utca csatlakozásáig. Hogy az útvonal mentén kinek mi számít landmark-nak, embere válogatja. Van, akinek az országúti ferencesek temploma, van, akinek a II. kerületi önkormányzat, hajdani pártház pöffeszkedő épülete, akadhat, akinek az Átrium-, majd Május 1, majd újra Átrium mozi, másoknak esetleg Bodor Ferenc barátunk kedvenc Rózsadomb presszója. Biztosan állíthatjuk viszont, hogy az építészek nagy részének mentális térképére felkerült a Margit körút 24. számú ház. Nem építészeti értéke vagy tereptárgy volta miatt, hiszen a vele szemben álló Hofstätter-Domány ház e szempontokból sokkal fontosabb, hanem a HAP Galéria jóvoltából, amely 2003 óta működik az épület földszintjén.