Először kaptak külön elismerést az építészeti világverseny magyar pályázói a Holcim Hungária Zrt.-től. A Holcim Awards for Sustainable Construction építészeti világverseny hazai pályázatainak első díjátadó ünnepségét tartották november 3-án a Svájci Nagykövetségen. A világversenyre beérkezett több mint 6000 pályázat összesen 32 magyar építészeti projektje…
Egy városnyi ember tartja a barátjának ma is a majdnem két éve hirtelen elhunyt Vargha Mihályt. 1997-ben, több éves csend után ő indította újra a Magyar Építőművészet folyóiratot, 2000-től az Építészfórum főszerkesztője, lelke és motorja volt. Az írásaiból összeválogatott kötet egy felelős gondolkodású, a kultúrát természetes közegeként megélő…
A Napvilág Kiadó gondozásában jelent meg Sipos András A jövő Budapestje 1930-1960 – Városfejlesztési programok és rendezési tervek című könyve. A szerző a városfejlesztési koncepciókon és rendezési terveken keresztül mutatja be, hogyan gondolkodtak a vizsgált korszak tervezői Budapestről. Hogyan próbáltak terveikkel alkalmazkodni…
Pécs ipari öröksége a közeljövőben megújul. A pécsi Zsolnay gyár területét kettéosztották, az értékes műemléki épületegyüttest tartalmazó feléből egy sikeres tervpályázat nyertesei a várossal közösen megálmodták a Zsolnay Kulturális Központot. A gyár másik felében hamarosan újra a régi híréhez méltóan fog termékeivel tündökölni…
A kiadó és a 18 fiatal szerző (történész, szlavista, polonista, jogász, politikakutató, gazdaság- és művészettörténész) olyan célközönséghez szól, aki turistaként kíváncsi egy metropolis nyilvánvaló és mégis mellőzött, vagy akár rejtett etnikai sokszínűségére, e beépült kultúrák múltjára és jelenére. Vagy mert érdeklik hazája és Budapest történeti…
Nehéz megérteni, hogy a műveltség egy táj – metatermészet –, amelyben közlekednünk kell, ismernünk az összefüggéseket, a jeles személyek gondolatait, azok kapcsolatát más személyek, csoportok gondolataival. Ennek a könyvnek írásai, valamint rajzai folytatásai és kezdetei mások gondolatainak. Ha azokat nem ismerjük, nemcsak a múltban, hanem a jövőre nézve is…
Imre! Még valamikor a hetvenes években rajzoltál nekem egy különös, kétszárnyú, tükrös kartont, melyre szimmetrikusan, mint Leonardo szokta volt, ezt írtad: „Az angyal tükörbe néz. Önmaga képe mered rá, bár az a dolga, hogy átlásson. Tudja, hogy a foncsor mi lehettünk valaha. Angyalképének oka és titka. Nekünk reményünk, hogy a fényben lássunk…
Tudjuk, hosszú időn át küzdött betegségekkel, tudomást sem véve fenyegetésükről. Ezért hittük, soha nem jön el az a pillanat, hogy nincs köztünk. Most váratlanul ránk nehezedik a felismerés, hogy innentől minden másképp van a világban. A sorolhatatlanul sok dolog között, amit szemléletéből elsajátítottunk, hirtelen különös fontosságot nyert…
A nagy személyiség, de akár közeli szerettünk halála mentén is gyakran önmarcangoló kérdéseket teszünk fel magunknak: miért is történt így meg így? A Mester már a Műegyetemen mágnesként vonzott bennünket, szabadkurzusának hallgatóit, aztán tanítványa lettem az Iparon. Tanítása egyértelmű, halála nyomán mégis sok a “miért”.
Megindító írásában, melyben összegzi a nagy építő-povokatőr Makovecz Imre életét (Obituary, Szeptember 29.), Jonathan Glancey említi, hogy az építész az 1990-es években felkereste a walesi herceget, ám nem tér ki e találkozás két figyelemreméltó következményére. Az 1990-es években a walesi herceg Építészeti Intézete…
Hetvenöt éves korában elhunyt Makovecz Imre építész. Ő volt a vezetője egy egymáshoz lazán kapcsolódó építészek, tervezők és kézművesek csapatának, akik megalapozták az építészet egy alternatív változatát, együtt gondolkodva és együtt élve a kommunista uralom és a Magyarországra és Oroszországra ráerőszakolt lélektelen…
A legnagyszerűbb évei voltak az életemnek, nem csak én voltam fiatal, hanem Makovecz Imre is egy ereje teljében lévő, sőt talán művészetének a legintenzívebb időszakában lévő nagyszerű művész volt, úgyhogy jó volt a tanítványának lenni akkor. Egy emlékezetes tokaji találkozás volt, ahol én a lázadó, minden ellen tiltakozó…