Nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából
2010-ben Ybl Miklós-díjban részesültek:
Kalmár László, Klenk Csaba, Kruppa Gábor, Mikó László, Zsuffa Zsolt
Nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából
2010-ben Ybl Miklós-díjban részesültek:
Kalmár László, Klenk Csaba, Kruppa Gábor, Mikó László, Zsuffa Zsolt
The work left behind by Jacques Androuet du Cerceau being essentially graphic – collections of engravings, drawings and prints – the principle that was adopted was to create an «immersive» museography that plunges the visitor into the world of real or imaginary architecture, sculptures and poetic fantasies drawn by Androuet du Cerceau.
Jacques Androuet du Cerceau grafikai hagyatékából rendezett kiállításon a látogató elmerülhet a valós vagy képzelt világ részleteiben, a rajzolt épületek és szobrok költői fantáziavilágában. Multimédia, interaktív oktatási eszközök, valamint a legértékesebb eredeti dokumentumok megtekintésével együtt válik lehetővé Cerceau művei evolúciójának megértése.
In Claude Parent’s case, the solo exhibit could not however be strictly “biographical”, given that this architect is an important figure in the life of the world. His architectural activity counts almost as much through his production of buildings that have become architectural icons.
Claude Parent esetében az egyéni kiállítás nem lehet szűken “életrajzi” jellegű, tekintettel arra, hogy az építész milyen jelentős szerepet játszott a világ, az építészeti gondolkodás modern átalakításában. Tevékenységének sokrétűsége sajátos kihívás, sokszor zavaró tényező volt kortársai számára.
In his book entitled ‘World without Objects’, Maleics used the term ‘pictureobject’ implicitly for the physical aptitude of paintings considered spiritual entities. What he writes about is not the dead material but something that is the inevitable company of the existence of the picture.
“Tárgynélküli világ” című könyvében Malevics magától értetődően használja a “képtest” kifejezést a szellemi entitásként tekintett festmény fizikai adottságaként. Nem holt anyagról beszél, hanem olyan minőségről, amely a kép létezésének megkerülhetetlen velejárója.
In the face of the high demand for social housing, what can architecture offer? What qualitative and innovative response can meet this quantitative need? What part does experimentation play in this area seen in recent years as an architectural laboratory?
Látva és érzékelve a szociális lakásépítés iránti elementáris igényeket, a kiállítás olyan kérdésekre keresi a választ, hogy mit képes kínálni az építészet? Milyen minőségi és innovatív választ tud adni erre az eredendően mennyiségi szükségletre? Milyen szerepet játszik ez az utóbbi évek építészeti kísérleteiben?
The exhibition ‘Impossible photography’ a historical overview which attempts to peel back the bars and walls and reveal the complexities of a frequently feared and misrepresented system. Collecting 340 photographs from over 150 years, this exhibition is overtly visual.
Képes-e a fotográfia a büntetés valóságának érzékeltetésére? A Carnavalet múzeum kiállítása 340, Párizs börtöneiben készített fényképet mutat be 1851-tól napjainkig. A válogatás alapját 3800, különböző intézményekben, levéltárakban, ügynökségeknél és magángyűjteményekben őrzött kép jelentette.
At the focus of the exhibition is the oeuvre of arbeitsgruppe 4, with their key projects and works on show for the first time. The group, consisting of the strong personalities of Wilhelm Holzbauer, Friedrich Kurrent, Otto Leitner and Johannes Spalt has achieved fame beyond the realm of architecture.