Régi kérdésekre keres új válaszokat az idei Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále svájci pavilonjának kiállítása. A virtuóz mérnöki létesítményeiről ismert építész, Jürg Conzett és Martin Linsi fotográfus olyan építményeket gyűjtöttek össze, melyek az országot átszövő közlekedési hálózat részét képezik, de a természetes domborzat formáival…
A tengelici telep egy jó mestermunka, nem több, de jelentősége ennél nagyobb. Az álcázásból a nyilvánosság elé lépett passzív irodaépület megvalósulásával most olyan új épületek előtt nyílt meg a távlat, ahol az építészeti megjelenésnek hangsúlyozottan és vonzóan kell megmutatnia, hogy az ökologikus szemléletű és passzívházak nem kizárólag lecsupaszított…
A kibontakozása kezdetén még bizonytalanabb formákkal keresgélő modernizmus építészete sokkal humánusabb a későbbi kor szuper-határozott, ellentmondást nem tűrő szigorúságánál. A tetőforma azt sem dönti el, hogy oromzatos, vagy kontyolt nyeregtető. Az épület határoló falai nem merőlegesek egymásra, így a tetőgerinc és az ereszek sem vízszintesek…
A washingtoni székhelyű Worldwatch Institute évről évre megjelenteti a világ aktuális helyzetét elemző kiadványát. Egy-egy kiemelt téma köré rendezve tanulmányok, beszámolók számolnak be az ökoszisztémák tűrőképességéről, a társadalmak jogi, életmódbeli, kulturális, gazdasági és ökológiai színvonaláról, és az elemzések alapja mindig a Föld egészének közös érdeke.
Jan Kaplický (1937-2009) a Future System vezetője, designer, divat- és ékszertervező, a kortárs architektúra cseh származású, Londonban alkotó, 1999-ben Stirling Prize, 2001-ben World Architecture Award, 2004-ben RIBA-díjjal kitüntetett, emblematikus figurája volt. A rengeteget dolgozó (élet)művész 2009-ben meghalt.
Noha már korábban is építettek a balkáni háborúk nyertesei Szabadkán léptékben és formavilág tekintetében kirívó házakat, a színházrombolás mégis mérföldkő. Ha ezt az épületet le lehetett rombolni, akkor már mindent le lehet. A Szent Teréz székesegyház mellett ez volt a város másik legjelentősebb épülete a szecesszió megjelenéséig…
Bécs és a jelen kapcsolata gyakran összeegyeztethetetlennek tűnik. Ha csak a szokásokra és tradíciókra fókuszálunk – legyenek azok a legmagasabb színvonalon – falakat emelünk a jövő városának elképzelései és megoldásai elé. A tervpályázatok bősége mutatja, hogy igenis vannak építészek, tervezők, művészek és városfejlesztők, akik az alapokig visszamenően gondolkodnak…
A kurátor személye kétségkívül erős japán jelenléttel párosul, ahogyan ezt a hozott példák is mutatják. A város és a személyes tér alapegységének, a lakóháznak alakulását – nem véletlen – a japán pavilon hozza, Tokió példáján keresztül. A város, vagy inkább megapolisz, egyedi jellegzetességei ellenére is építészeti „játszótérnek”, labornak tekinthető – vallják a pavilon kurátorai.
Építészhallgatók Mosonmagyaróváron
BME Urbanisztika Tanszékének alkotótábora, 2010
BME Középülettervező Tanszék alkotóhete
Valkonya, 2010. július
A Trafó Galériában megnyílt kiállításon – a címből várható tartalom ellenére – nem Yona Friedman művei láthatók, de ez semmit nem von le az értékéből. A „mobil építészet” doyenje erőteljesebben van jelen a pinceszinti teremben, mint ha saját, szignált, jegyzett tervei borítanák a falakat. Az építész dolga csupán annyi, hogy használható elemekkel lássa el…
Josef-Maria Olbrich (1867-1908) halálának centenáriumára az MQ Bécs Leopoldmuseum – Darmstadt és Berlin szakintézményeivel összefogva – a szecesszió egyik legmarkánsabb művészének 300 alkotását, épületterveket, bútorokat, kerámiákat, textileket és grafikai munkákat felvonultató retrospektív tárlatot rendezett.
Turi Attila. Építészalbum, 2010. 156 oldal
Makovecz Imre előszava
Csernyus Lőrinc. Serdián Kiadó, 2009. 190 oldal
Szöveg: Szegő György