2010/2

Fogadják szeretettel – írta Vargha Mihály 1997-ben az újra megjelenő Magyar Építőművészet – jogi problémák miatt Új Magyar Építőművészet – első számában. Korábban vagy tíz éven át volt szerkesztője a lapnak. Mindent tudott, amit az építészeti kritikával, az épületek bemutatásával, a beruházások jogi, szakmai, pénzügyi buktatóival együtt az építészeti sajtóról tudni lehet.

Az immár harmadik alkalommal megrendezett világtalálkozó előadásai a „hagyomány, válság, kiút” hívószavak köré csoportosultak. A világtalálkozó kettős értelmű kifejezésnek bizonyult: egyrészt külföldön dolgozó magyarok is előadtak, másrészt az előadások az építészet új helyét kísérelték meg felmérni az új fizika és a még újabb globális kommunikáció tereiben.

A Magyar Építőművészek Szövetsége meghívást kapott a Párizsi Magyar Intézettől egy építészeti fesztivál szervezésére. E nagy múltú, rangos intézmény irodalmi, zenei, művészeti események, programok helyszíne, Párizs szívében a rue Bonaparte 82-ben, félúton a Boulevard Saint Gemain és a rue Vaugirard között.

Feltehetően minden idők legdrágább általános iskoláját néztük meg Valkai Csabával és a ház tervezőjével, Dobai Jánossal. Metsző szélben érkeztünk meg a világvégi helyre: a kocsmaszépségekkel vetekvő családi házakon már túl vagyunk, de a közeli autópályán még innen.

A tízemeletes panelházakból jól rá lehetett látni a földszintes, U-alakú rendelőintézetre. 2007-ben úgy döntött az önkormányzat, hogy az épület megérett a felújításra és a korszerűsítésre. A rekonstrukcióként indult projektből menet közben teljes átépítés lett.

Törökbálint, azon belül is a Depo nevű ipari park területe tipikus hely-telen hely: három autópálya és az azokat összekötő lehajtó- és összekötő ágak dzsungelében fekszik, ahol a száguldás, a jelen-nem-levés, sőt az ideiglenesség az alapélmény. A DVD-gyár a környező épületekhez képest elég meredek terepen fekszik, amit az épület remekül használ ki.

A Krisztina körutat a Böszörményi úttal összekötő Nagyenyed utcában elkészült a Krisztina Palace irodaház. A brüsszeli székhelyű Codic International magyar leányvállalatának első budapesti projektje 18.000 négyzetméternyi irodát fogad majd magába. A kerület kisvárosias központot szeretne itt létrehozni, amelynek egyik fontos eleme lesz a Nagyenyed utca környéke.

Velence minden lehetséges eszközzel arra törekszik, hogy élő város maradhasson és történelmi értékei mellé hasonló kvalitású kortárs teljesítményt tudjon felvonultatni. Ezért tárt karokkal fogadta François Pinault, amikor a francia iparmágnás a párizsi bürokráciából kiábrándultan új helyet keresett nagyszabású kortárs gyűjteményének.

Március elején hivatalosan, a nagyközönség számára is megnyílt Alvaro Siza pavilonja a Düsseldorf mellett fekvő Hombroich sziget rakétaállomásán. Az épület felidézi és egyben továbbgondolja Erwin Heerich téglaépületeit, tisztelgés a múzeumsziget képét kialakító szobrászművész előtt. A pavilon egyik szárnyában őrzik majd Heerich hagyatékát.

Az egész amerikai oktatás alapja, hogy felépít egy olyan embert, akinek lexikális tudása kevés, de tudja hol érhető el, gondolkozik, az összefüggésekre koncentrál, véleményt formál és mond, az tiszteli a különbségeket, de egységben látja azokat, alkalmazkodni tud, csoportban dolgozni képes, de egyénileg is megállja a helyét.

A dán főváros északabbra elterülő, tengerhez közeli negyedében az önkormányzat az 1990-es évek végén határozta el a negyed új iskolájának megépíttetését. A tervezésre kiírt pályázatot a koppenhágai Arkitema építészeti iroda nyerte. Az épületbe lépve meglepő élményben van részünk: rengeteg cipő sorakozik a padlón, mivel itt minden tanár és gyerek már a bejáratnál házicipőt húz.

A cím szójátéka a kötet urbanisztikai figyelmét is kifejezi. A szerzők a BME Urbanisztika Tanszék oktatói; olyan szakemberek, akik nem választják szét urbanista és építész terrénumait. A most bejárt 74 kortárs városépítészeti együttes kiválasztásának és értelmezésének éppen ez a kulcsa.