Szocmodern épületek hasznosítása, a MÉSZ konferenciája 03. 06.

Szöveg: Vincze László

Városaink egyedülálló sűrűségben hordozzák történeteinket, és ennek jelentősége múltunk hiteles leírásában független attól, hogy építészetileg kiemelkedő vagy középszerű dominókból épül fel az épített szövet. Ez szövetanyag bennünk mentális térkép.

A genius loci mint sorvezető, mint értelmezési zsinórmérték, számos tudományosan megalapozott, akár egymásnak ellentmondó elmélettel szemben tiszta támpontokat szolgáltat az értékvédelem számára. Tudjuk, hogy a genius loci az utcáink és tereink elnevezésében is eleve jelen van, így emlékezünk eltűnt helyekre, de visszanézhető a mindenkori hatalom buzgólkodása is, ahogyan a történelmi viharok és új kurzusok újra és újra átnevezik tereinket, utcáinkat. Ennek köszönhetően őrzi az idősebb generáció a Széll Kálmán és Szervita terek helyett a Moszkvát, a Martinellit. Így működik az emlékezet. Térképeink átnevezése nem ér véget az utcákkal, túl vagyunk az 1949-óta létező megyék vármegyékre (comitatus) visszakeresztelésén, melynek egyfajta új identitásképzés lehetett a célja.

A hely szellemétől elválaszthatatlan a budapesti Körszálló. Szrogh György, a KÖZTI tervezője, a hazai késő modern egykori nagymestere a hatvanas évek közepén rajzolta meg az épület terveit, mely zavarba ejtően hasonlatos Polónyi Károly korábban Siófokra tervezett, de meg nem valósult szállodaépületével. Az 1967-ben elkészült és átadott Körszálló 58 év alatt ikonikussá érett.

Március 6-án a Magyar Építőművészek Szövetsége szervezésében került sor a Szocmodern épületek hasznosítása című konferenciára, egy hiánypótló szakmai fórumra. A szervező Nagy Csaba, a MÉSZ elnökének szándéka szerint ezt egy további, a hazai késő modern építészet elemzésére, értékeinek egybegyűjtésére, de legfőképpen a megmentésre koncentráló sorozatként kívánja egybefűzni. Kétségtelen, hogy a szakmát és a médiát mozgósító szándéknak az elmúlt öt évben elszenvedett veszteségek, a hatvanas-hetvenes évek legnemesebb későmodern épületei, Virág Csaba, Jánossy György, Laczkovics László, Pintér Béla és Szende László, Nánási Sándor alkotásai, valamint a Magyar Rádió egykori székházának bontása adnak hangsúlyt és okot. Többek között az egykori MÉMOSZ székház felújítását (Király Zoltán), a Sofitel szálló átépítését (Bánáti Béla), a gellérthegyi Corvinus Campust (Kis Péter), a Népstadiont (Skardelli György) mutatták be a meghívott előadók. Kovács Dániel és Branczik Márta művészettörténészek a Körszálló (Budapest szálló) történetét és értékvizsgálati anyagát ismertették, majd Tima Zoltán, a KÖZTI vezető tervezője bemutatta a Körszálló átépítésének tervét.

E sorok szerzőjét, de talán a konferencia szervezőit is váratlanul érte az a bejelentés, miszerint a fejlesztő itt nem szállodát, hanem luxuslakásokat kíván kialakítani, nem megőrizve, hanem lebontva, majd visszaépítve a védett épületet. A konferenciához időzítve jelent meg a Market Asset Management Zrt. (MAM) sajtóközleménye is, amelyben a Körszálló átépítését a terjedelmes marketing szöveg egy környezettudatos, példaértékű beruházásként írja le, miközben a több ezer tonna bontási hulladék súlyos környezetkárosító hatását elhallgatja. A közlemény kreatív szerkesztője ügyel arra is, hogy a bontás szó, az eredeti épület szerkezetig történő megsemmisítése egyetlen mondatban se szerepeljen. A szómágiára szükség van, hiszen az, aki nem volt jelen a konferencián, a sajtóközleményből nem tudhatta meg, hogy valójában az épület teljes visszabontása történik átépítés és korszerűsítés címén. Az MAM a bontás után a homlokzat és a tömeg visszaépítése mentén új vasbeton tartószerkezettel és új alaprajzzal építené újra az ikonikus Szrogh–épületet, rekonstruálva az eredeti tömeget, homlokzatot. A módszer – a genius loci és a helyi védettségű kulturális örökség elbontása, majd újraépítése – a szakmát megosztó, szokatlan tervezői-fejlesztői megközelítés, ezért csakis egy alaposabb szakmai-tudományos vita lenne alkalmas a koncepció véglegesítésére, bevonva további műemléki szakembereket (pl. MTA Műemléki Munkacsoport) a döntés előkészítésbe. Sajnálatos, hogy a tulajdonos az általuk három év alatt alaposan megkutatott, átgondolt folyamatba a szélesebb nyilvánosság számára csak március 6-án adott lehetőséget betekinteni, akkor, amikor az engedélyezési eljárás már elindult… Vajon miért nem kerülhetett sor korábban az ügy társadalmasítására? A védettség nem kötelezi-e a tulajdonost és a tervezőt a legszélesebb szakmai-társadalmi konszenzus megszerzésére, amivel a fejlesztő a legitimitását is erősítheti?

A védett épület bontása ellentétes a Budapest II. kerület érvényben lévő Településképi rendeletével. Nem követi a Magyar Építészetről szóló 2023. évi C. törvény 5. § „A szükséges minimum” elvét, sérti a 10. § „Az építészeti örökség megóvása és méltó hasznosítása” elvét, de figyelmen kívül hagyja a reusing, az adaptív építészet kiemelt, jövőbe mutató, az egyetemi építészképzésben évtizedek óta alkalmazott módszerét, megkérdőjelezi ezen elvek hitelességét.

A 2018-as Davosi nyilatkozat pontos iránymutatást ad az értékvédelem eszköz és módszertanához: „Égetően szükséges épített környezetünk alakításának új, adaptív megközelítése, olyan megközelítés, amely a kultúrában gyökeredzik, aktívan elősegíti a társadalmi kohéziót, biztosítja a környezeti fenntarthatóságot és hozzájárul mindenki egészségéhez és jólétéhez. Ez lenne a magas színvonalú építéskultúra. (…) Megteremtéséhez létre kell hozni a tervezés, a design, az építés és az adaptív újrahasznosítás kulturális, társadalmi, gazdasági, környezeti és technológiai aspektusainak egyensúlyát, ami a köz érdekében a közjót szolgálja.”

Vissza kell állítani az egyensúlyt és véget kell vetni az értelmetlen bontásoknak!

Az 1967-ben átadott, kör alaprajzú szálloda Szrogh György építész munkája volt. Most, több mint fél évszázaddal később, a KÖZTI újra meghatározó szerepet kapott a Körszálló jövőjének alakításában. A tervezési munkálatokkal Tima Zoltán Ybl-díjas építészt és a KÖZTI-t bízták meg. A KÖZTI számára ez a projekt nem csupán egy épület megújítását jelenti, hanem egy ikonikus épület továbbörökítését is, tisztelegve a magyar építészet hatvanas évekbeli munkája előtt, ugyanakkor a mai kor elvárásai és a jövőbeli funkció alapján megújítva azt. A szocmodern épületek hasznosítását vizsgáló konferencián a projektet Tima Zoltán, a KÖZTI tervezési igazgatója mutatta be, majd egy panelbeszélgetés keretein belül a fejlesztő, a tervező, illetve neves építészek részvételével  vitatták meg a felmerülő kérdéseket. A konferencia célja az volt, hogy katalizálja a különböző szempontrendszerek közötti kommunikációt az építész, az ingatlanfejlesztői és a művészettörténész szakma között. A tervek alapján a Körszálló átalakításával az eredeti tömegképzés és arányok megmaradnak, ahogy megmarad a sugárirányú pillér-rendszer, a markáns, tömör látszóbeton és a dél és nyugat felé nyíló nagy üvegezett felületek is, amelyek az épület sajátos karakterének fontos részei, akárcsak a homlokzat gyűrűs megjelenése. Jelentős előrelépés a régi épülethez képest, hogy az új Körszállót környezettudatosan tervezték meg, a gázt be sem vezetik, a hűtési és fűtési energiát talajszondák és hőszivattyúk biztosítják. A tervek szerint az átalakítás után mintegy ötven lakás, valamint irodák kapnak helyet az épületben, emellett fitneszlétesítmény is létesül. A felújítás részeként nemcsak maga az épület, hanem annak közvetlen környezete is megújul: a jelenlegi parkoló helyén nyilvános park kap helyet, és a Lorántffy Zsuzsanna lépcső is megújul. A kivitelezési munkálatok várhatóan 2027 harmadik negyedévében fejeződnek be. (Forrás: kozti.hu)