Katolikus templomépítészet és keleties formajegyek a két világháború közötti magyarországon1

A görög-római alapokon nyugvó, keresztény vallási és kultúrgyökerekkel rendelkező Európa a középkor óta  kíváncsisággal fordult a Kelet felé. Az évszázadok viharjaiban – a más kultúrákkal szemben tanúsított idegenkedésétől függetlenül – a különböző történelmi időszakokban az építészet eltérő mértékben, kísérletező kíváncsisággal tette magáévá a keleti formakincs egyes elemeit. 

Kulturális kölcsönhatások A keleti és az európai kultúra találkozásai számos, különböző időszakokban
eltérő mértékű, építészeti kölcsönhatást eredményeztek2 az évszázadok alatt. Az iszlám világ és a nyugati görög-keresztény kultúra első találkozása a 1096-ban kezdődött első keresztes háborúk idejére tehető; innen származtathatók a középkori székesegyházak gótikus csúcsívei, amelyek közeli rokonságban állnak az iszlám
építészet jellegzetes csúcsíveivel, de európai középkori templomaink polikróm sávozása (hildesheimi Szent Mihály-templom, 1010) is az iszlám ablaq technikáját követi. Az iszlám építészeti jellegzetességei a 17. század környékén is
felbukkannak az európai templomépítészetben: közeli formai és szerkezeti rokonságot mutatnak például a córdobai iszlám nagymecset 10. századi, oktogonális, vagy négyzetes alaprajzra hevederívekből szerkesztett kupolái a torinói San Lorenzo templom (1666–1680, Guarino Guarini) kör alaprajzra szerkesztett, hevederívekből álló könnyed kupolájával. Hasonló kulturális transzferről tanúskodnak a barokk kor további építészeti parafrázisai is: a
török magyarországi kiűzését követően a Lucas von Hildebrandt tervezte ráckevei Savoyai-kastély középrizalitja (1701–1702) török kupola formáját idézi, a bécsi Belvedere (1714–1723) középrizalitja pedig török sátrat formáz.3

Építészeti orientalizmus a 19. században Az európai és keleti (építészeti) kultúra harmadik találkozása a 19.
században történt meg. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén  a romantika időszakában jellemzően a legkülönfélébb épülettípusok épültek fel keleties formakinccsel operáló, mór stílusban. Az orientalizáló stílus elterjedésének ugyanakkor eltérő okai is lehettek. Egyrészről egy nemzeti építészeti stílus megalk otása, és ezzel
összefüggésben a magyarság keleti eredetének erősítése, amely megágyazott a századfordulót megelőzően kialakult magyaros szecessziónak. A nemzeti építészet gondolata az 1800-as évek elején már Széchenyi Istvánt is foglalkoztatta. Meglátása szerint a magyar városok „…architektúrájának önállásúnak szükséges lenni, s ennélfogva építményeinek is okvetlen különös ábrázattal kell írniuk, s ez nem olasz, sem germán nem lehet.” Gondolata figyelemreméltó, azonban összefüggése a későbbi nemzeti-keleties formanyelvvel nem bizonyítható.4
Ybl Miklós fóti temploma (1845–1855) az európai romantikus építészet keleti formáit követő tendenciának egyik első hazai pél – dája. Ybl azonban a neoromán és mór stílust ötvöző fóti alk otását követően áttért a neoreneszánsz építészeti stílusra. Ybl művével egyidőben készült el a dán építésznek, Theophil Hansennek a bécsi arzenál területén épült Hadtörténeti Múzeuma, amely központi kupolájával, jellegzetes pártázatával és szőnyegszövést idéző
tégla falszövetével keleti eredetre utal – talán a törökkel vívott háborúk okán.5 Feszl Frigyes a pesti Vigadó épületén (1859–1865) az európai romantika vonulatában általánosan elterjedt keleties motívumait vitézkötéses díszekkel és bajuszos magyar arcokkal ötvözte, amely az iszlám építészeti formakincs és egy sajátos magyar elemkészlet ötvözetét eredményezte. Lechner Ödön, akinek „mindig egy magyar nemzeti stílus megteremtése lebegett a szeme előtt”,6 a francia reneszánsz és a magyaros ornamentika szintézisével próbált létrehozni egy nemzeti stílust, amely a népi és keleti ornamentika, valamint a kerámia ötvözésében, a magyaros (növényi) szecesszió megalkotásában
csúcsosodott ki. A magyar népművészetből származtatott formanyelvének létrehozásában jelentős segítséget jelentettek Huszka József 1885-től rendszeresen megjelenő népr ajzi dolgozatai és gazdag ábraanyagai.
A 19. századi orientalizmus típusalkotó műve Ludwig Förster bécsi építész pesti Dohány utcai zsinagógája.7 A zsinagóga-építészetben az orientalizmus építészeti eszközként a zsidó identitás – mint „keletről érkezett nép” – kifejeződése lett, amelyet a társadalmi emancipáció hívott életre. A 19. század második felétől kezdődően a zsidó vallási gyakorlatnak megfelelve a zsinagóga- építészet az anyagi-tektonikus kifejezésmód helyett a dematerializációt
közvetítő arab-zsidó „stíluskeveréket”, a mór stílust részesítette előnyben. Az iszlám építészet alkalmazása vallási
szempontból is adekvátnak bizonyult a zsinagóga-építészetben. Az iszlám építészet legfőbb jellemzői: az anyaggal szembeni fenntartásai, vagyis a tömör anyag „testtelenítése” – az anyagtalanítás illúziójának keltése – és ezzel a tartószerkezet egyfajta elrejtése textilszerű díszítéssel, összhangban állt a zsidóság képidegenségével.
Emellett a mór stílus alkalmazása tudatosan közvetítette az asszimilálódó zsidó társadalom keleti eredetét is, amely összhangban állt a magyar nép keleti eredetének hangsúlyozásával.8 Pluralista építészeti étlap Az első világháborút követően a képzőművészetben, majd fokozatosan az építészetben is teret nyertek a progresszív törekvések. A
konzervatív tendenciák továbbélésével, valamint az új építészeti stílusok keveredésével egyfajta pluralista „építészeti étlap” jött létre már az 1920-as évek elején. A korszak profán és szakrális építészete esetenként változó dominanciával táplálkozott a kortárs külföldi tendenciák formanyelvéből és a történeti építészeti
hagyományokból. A klérus, az egyházművészet beállítottsága, az ország társadalmi berendezkedése – a Horthy-kor „neobarokk társadalma” – és a politikai gondolkodás együttes következményeképp Magyarország templomépítészetében a modernizmus csak az 1930-as évekre jelent meg számottevően. A katolikus egyházművészet haladóbb gondolkodói9 már a századfordulón is megkérdőjelezték az akkora már elavultnak tűnő historizáló modorok létjogosultságát, s valami gyökeresen új, de a hagyományokkal összeegyeztethető művészet megalkotásáról értekeztek. Ezzel párhuzamosan az egyháznak is egyfajta átalakuláson kellett átesnie. Az addig uralkodó szemlélet egy sajátos eszmekörrel bíró, szigorúan hierarchikus egyházat körvonalazott, amelyet jogi, gazdasági és politikai valójával azonosítottak. Ezzel szemben a 20. századra az egyház Krisztusnak mint a szervezet és liturgiák lényegi
mivoltának fókuszba állításával egy spirituálisabb egyházképet igyekezett kialakítani.10 Dr. Somogyi Antal teológus és győri katolikus pap 1933-ban megjelent művében11 szemléletesen ír a 19. századból továbbélő historizmussal
történő szembefordulásról, a korabeli – főként holland, német és francia – templomépítészet mint a hazai fejlődési irány alkalmasságáról: „…a sokféle próbálgatásnak teljes művészeti és ízlésbeli csőd lett a vége. (…) Aki csődbe került, annak legjobb, ha teljesen lezárja a multat, elvágja a mélybe húzó hinár utolsó indáját is és kezdi előről.
(…) A romlás annyira mélyreható volt, hogy a reformnak is egészen a gyökerekig kellett mennie. (…) Nyugaton, mint látni fogjuk, van már olyan modern templomépítészet, amellyel szemben minden bizalmatlanság fölösleges.” Az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején zajló egyházművészeti polémiák ugyanakkor nagymértékben a modern kontra historizáló építészeti tendenciák vitájaként jelentkeztek.12 Mindezt meghaladva az 1930-as évek végére a templomépítészet már olykor az összművészeteket is13 összefogó funkcionális keretté tudott válni,
amely össze tudta hangolni a liturgiát a gyakorlatban zajló használattal. A stílus tekintetében azonban javarészt historizáló templomok épültek, ugyanakkor az 1930-as évek végének modernista korszelleme már nem hátráltatta a modernista tendenciákat követő templomok megvalósulását. A magyarországi építészeti pluralizmus tehát meglehetősen sokszínű volt, jelentős historizáló, konzervatív többlettel, amely mellé bekapcsolódtak a modern építészeti irányzatok és a nemzeti jellegű – részben a háború előtti – népies-nemzeti, sajátosan magyar tendenciák.
14 Az építészeti stíluskérdés azonban a korszakban ennél jóval árnyaltabb képet mutat. Az építészeti tendenciák jelenléte a korszellemben egyfajta fluid kulturális erőtérként írható le, amelynek elemei között számos közös metszet jött létre, és a különböző földrajzi területek, eltérő kulturális alapadottságok, egyéni művészi ars poeticák és azok kölcsönhatása még azonos időben is némileg eltérő stílustendenciákat, vagy az említett főbb tendenciák között
különböző vonulatokat hozhattak létre.15

Pluralista építészet és kulturális transzfer Németországban

A weimari köztársaság építészete különösen nagy hatást gyakorolt a magyar templomépítészetre. A német építészeti étlapon legfőképp a Heimatschutzstil (egy kvázi középkori formákon alapuló nemzeti építészet), a Neue Sachlichkeit („Új tárgyilagosság”; funkcionalista, a modern szerkezettel, letisztult egyszerű geometrikus formaképzéssel
operáló építészeti tendencia), illetve a (Backstein) expressionismus (téglaexpresszionizmus) szerepelt. E tendenciák mindegyike nagy hatást gyakorolt hazánk (templom)építészetére is. A képzőművészetben kibontakozott expresszionizmus az 1920- as évekre megtermékenyítette az építészetet: az akadémista formavilágot
elhagyva, a dekorációt és díszt kerülve ültették át a sík képzőművészet expresszív elemeit a háromdimenziós térbe. A téglaexpresszionizmus – elnevezésének eredetét is mutatva – előszeretettel használta az égetett téglákat, amelyek dekoratív falszövetet, a korábbi hagyományokhoz felépítésileg (párkányok, keretezések stb.) némileg kapcsolódó, de formailag újszerűséget mutató felületeket, tömegeket hoztak létre sokszor markáns profiljaikkal, dinamikusan
megmozgatott épülettömegeikkel.16 A formakincsben megfigyelhető a középkori elemek továbbélése is, azonban mindezek már újraértelmezett formában jelentkeztek. Az expresszionista német katolikus templomokban szép számmal találunk orientalizáló elemeket is. Ez két jelenséggel is magyarázható: egyrészt a korszak templomépítészete előszeretettel nyúlt a középkorhoz mint előképhez, másrészt a korszellem része volt a
keleti egzotikumok iránti érdeklődés, amely pótolni tudta az addigi historizáló díszítéseket, egyúttal újszerűen is hatott. Sok esetben ezen okok együtt jártak: a középkori mintákon alapuló, modern vagy expresszionista formákra átértelmezett templomépítészeti előképek elfogadhatónak bizonyultak az új igényekkel szemben, s
a már a középkorban átvett keleti építészeti elemek jól rezonáltak a 1920-as, 1930-as évek keleti érdeklődésére is. Jelentős az ulmi, 1922– 26-ban épült, Dominikus Böhm által tervezett St. Johann Baptist Kirche, amely főhomlokzatának hármas kapuzata szamárhátíves csúcsívekkel záródik, az ívek záradékának kialakítása iszlám mintákra emlékeztető cikk-cakk-szerű rajzolatot mintáz. A homlokzat nyers kő és téglasávokból álló felülete szintén az arab ablaq technikával rokonítható.17 A belső tér lefedésében18 pedig expresszív elemként egy középkori bordás boltozat, illetve egy iszlám sztalaktit boltozat absztrakt átértelmezését19 figyelhetjük meg. Hasonló absztrakt,
sztalaktit boltozatra emlékeztető vasbeton héjszerkezettel találkozhatunk20 a Martin Weber által tervezett (1926–27) Frankfurt am Main, Sachsenhausen-i St. Bonifatius Kirchén is. A középkori templomépítészet által is kedvelt polikróm technikát figyelhetjük meg Albert Bosslet 1927–29-ben épült würzburgi Herz-Jesus-Kirchéjén21
a belső terében uralkodó expresszív, élénk színhasználattal, a túlméretezettnek ható, markáns konzolokon nyugvó, lépcsőzetesen kialakított polikróm mennyezet hatásával. Szintén a polikróm sávokat eleveníti fel Bosslet a St. Ingbert-i St. Hildegard Kirchében, ahol a bazilikális térben fehérre mázolt, puritán falak között fehér
vasbeton keretállások sorakoznak, s egy homoksárga-barna sávozású ennyezetet tartanak. Meghökkentően egyedülálló Hans Rummel téglaexpresszionista Thuine-i Christus-König Kirche fő tömegéhez22
kapcsolódó ottomán építészeti előképeket mutató épületrésze. A kompakt tömegű templomhajó melletti, török sátrat formázó kupolával fedett, kubusszerű épülettömeg nyers téglafelületeit expresszionista, lándzsaívvel záródó nyílások törik át. Építészeti karakterével török mecsetek, fürdők jellegzetességeinek olvasatát adja. 

Keleties formaelemek a magyar katolikus templomépítészetben

A katolikus templomépítészet stílusvilágába a keleti formajegyek főként a nyugati előképekkel együtt kerülnek hozzánk. A (tégla) expresszionizmus jegyei a konzervatív és modern építészet újszerű átmeneteként nálunk is megjelentek,23 esetenként a szecesszión és historizmuson túllépő art decóval együtt. A katolikus  templomépítészetben a keleties elemek ugyanakkor mérsékelt, utalásszerű formában voltak jelen, egyéb tendenciákkal vegyülve, az eredeti jelentéstartalmukat és eredeti formájukat javarészt elhagyva. A 20. század első felében a Kelet iránti élénk érdeklődést a kultúra és a képzőművészet számos területén tetten érhetjük. Az építészetben is jelen lévő kulturális jelenségről Árkay Aladár építész szemléletesen vallott egy előadásában. Árkay a századfordulót megelőzően és az 1920-as évek elején számos európai tanulmányúton vett részt, testközelből megtapasztalhatta a kor fővonalas építészetét. Egy 1926-os előadásában a modern stílus jellegzetességeiről
beszélt. A mai „expresszivizmus”-ként és „art deco”-ként meghatározott építészet jellegzetességeit és formakincsét is hosszasan taglalta követendő példaként, amely egy racionális építészeti struktúrával párosul. Megnyilatkozása minden bizonnyal a hagyományos építészeti paradigmák hanyatlásában gyökerezik: az ekkorra már lecsengő 19. századi historizmus után a modernizmus technicista eszköztárának formakincsét fel kellett frissíteni, amely pótolta a
historizmus történeti díszítményeit, és egyúttal újszerű dekorativitást is nyújtott. Árkay az előadásában több részletben utalt a Keletre mint előképre: az expresszív geometrikus formakincs és keleties színhasználat24 összekapcsolásán túl a társadalom széles tömegeinek egzotikumok iránti érdeklődéséről is szót ejtett: „…a legérdekesebb jelenség keletnek befolyása a mai életre és művészetre (…) Az [új modern építészeti stílusban] édeskés pastell és gobellinszinek helyett mindenütt a keleties, buja töretlen színek dominálnak (…)”25 

MÁV-telepi Jézus Színe templom, Budapest, Rákospalota
Heintz Béla, 1934-35

A budapesti, MÁV-telepi Jézus Szíve templom külső megjelenésében egyfajta leegyszerűsített historizmust képvisel: redukált formanyelvével és tömegkompozíciójával a konzervatív esztétikai igényeket is kielégíti. Az egyhajós templom modern vasbeton tartószerkezettel rendelkezik, a falfelületeken ugyanakkor dekoratív
falfestmények találhatóak, amelyek Leszkovszky György festőművész tanár munkái26. A keleties formajegyek főképp a díszítőfestés gesztusaiban találhatóak: a figurális festmények mellett a falmezőket, nyílásokat, falfülkéket egyaránt geometrikus – iszlám ihletésű – szalagfonatok keretezik. A szentély diadalívének sajátossága a festett mezők és a keretezések kapcsolata: a keleti városképet ábrázoló festmények és angyal figurák geometrikus keretezésbe szorított mezőkben találhatóak. A mellékhajó mennyezeti mezeinek közepén lévő geometrikus – meghatározóan már art deco – minták felépítése szintén a k eleti formanyelvvel rokon. Az orgonakarzatot tartó pillérek fejezetei keleti eredetűek, a könnyed, sejtszerűen kiképzett lépcsőző sztalaktit fejezet azonban a modernizmus absztrakciója során kubusszerű, erőteljes megjelenést nyert. A szentély mellett található szószék szintén keleties hatású. Filigrán, csúcsíves záródású fülkékkel tagolt alépítményével, geometrikus díszítésű hangvetőjével egy minaret szabad olvasatát adja. Fontos megjegyezni azonban, hogy annak ellenére, hogy a szószék összképi megjelenése összhatásában orientalizál, a legfőbb keleties eleme mégiscsak a szószék hangvetője, amelynek finom geometrikus osztásai és sokszögű geometriája ad okot a párhuzamra.

Szent József-templom, Salgótarján
Szontagh Pál, 1934–1936

A salgótarjáni Szent József-templom eredetileg a ferences rend számára épült. Szentélye mögött található az egykori ferences rendház, közöttük egy összekötő épületszakasszal. A bazilikális bevilágítású, háromhajós templom racionális épület, de absztrakt középkori építészeti áthallásokkal bír. A főbejárati kapuk szárnyainak váztáblázatos
szerkezete közötti üvegezett mezőkben geometrikus szalagfonat rács található, amely az art decón át keleties formavilágot mutat. A nyolcszögletű nyitott előcsarnok mennyezetén hasonló mintázat jelenik meg. A keleti eredetűnek tekinthető befoglaló geometriában atektonikus, redukált szalagfonat díszek figyelhetőek meg. A főhajó
belső terét racionális szerkesztettségű alulbordás vasbeton födém zárja. A szerkezeti rendszer tektonikája ugyanakkor a nyolcszög három oldalával záródó szentély felett hirtelen felbomlik, egyes gerendák a tektonikának ellentmondva szalagfonatként kezdenek viselkedni; a tartószerkezet e ponton tehát geometrikus dísszé válik,
amely gesztus az arabeszk atektonikusságával rokon. A templom melletti rendház földszintjén lévő terem a templom
felépüléséig kápolnaként működött. A termet modern szerkezeti rendszer határolja: vasbeton keretek sorolásával alakult ki a téralkat, amelybe a vasbeton keretállások bele-belenyúlnak. A kereteken a tartószerkezet orientalizáló formát vett fel: a keretsarkok megvastagításait Szontagh jellegzetes cikkcakk vonalban tervezte meg, a forma
egyértelmű utalás a keleti pártázatok lépcsőző megjelenésére.

Szent Kereszt templom,
Szeged Fennesz László, 1933

A szegedi Szent Kereszt-templomot Fennesz László, a Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola akkori tanára tervezte. A Tér és Forma folyóiratban megjelent 1934-es kritika az épület korszerű szerkezetét és sallangmentes célratörő egyszerűségét emelte ki.27 A templom valóban modern, erős szerkezetiségével már-már indusztriális
jellegű. Megjelenésében szembeötlő a külső tömeg kompozíciója: a téglány nyeregtetős, egyhajós tömb mellett modern megfogalmazású, csúcsívekkel záródó árkáddal határolt előcsarnok húzódik, amely mögött templomtorony magasodik. Tömegformálása párhuzamba állítható egyes előcsarnokkal rendelkező mecsetek felépítésével.
A templom csúcsíveinek alkalmazása rokonságot mutat Faragó Ferenc és Polacsek György 1929-es budapesti Hősök temploma tervpályázatával,28 amelyen az árkádok a szegedi ívekhez hasonló kiegyenesedett, keleties formákként jelennek meg. Míg Faragó és Polacsek tervénél a keleties formanyelv alkalmazása a 19. század végére kialakuló zsidó identitás eszközeként értelmezhető, a katolikus templomok esetében az orientalizáló formákra tett utalásnak
jellemzően nincs ilyen direkt előzménye.29 A hajóban következetes belsőépítészeti elemként ismét megjelenik a csúcsív: a vasbeton keretállások intradosaként, a diadalív záródásaként, a padsorok homlokfelületeinek tükrös tagolásánál.

Remetekertvárosi Szentlélek templom, Budapest
Kismarty-Lechner Jenő, 1938–1942

Kismarty-Lechner Jenő opuszának utolsó, modern szellemiségű időszakában tervezte a remetekertvárosi Szentlélek templomot,30 amely főként németországi előképek hatására épült. A kompakt épülettömegbe több történeti eredetű épületrészlet integrálódik. A főhomlokzat három nyílással áttört középrizalitja az alapegység megbontása nélkül a nyeregtetős tömegből emelkedik ki (Albert Bosslet, Josef Franke párhuzama). A kompakt, középkori szellemiségű magastetős tömeg (és a belső térszerkezet) erős rokonságot mutat Adolf Muesmann rosenheimi templomával. A kölni St. Dreikönigen Kirche strukturált anyagszerű vakolata és lándzsaíves, expresszív nyílásai Remetekertvárosban is megfigyelhetőek. A korabeli templomépítészetben gyakori építészeti eszköz a Martin Weber által is alkalmazott tömegkompozíció: a bejáratot pilon-párként egyfajta kapumotívumot adva, egy-egy hasáb épülettömeg szegélyezi.
A belső tér egy kvázi háromhajós tér. A főhajó mentén mellékhajóként csupán egy-egy keskeny, pengefalak áttöréseinek tengelyében kialakuló közlekedésre használt térrészek érzékelhetőek. A meghatározóan modern szellemiségű templomban jól érzékelhető az expresszionizmus hatása, amely esetenként iszlám formanyelvi
elemeket is magával hozott. Jellegzetes iszlám építészeti formaként a padsorok ülőfelületének végződése szamárhátíves csúcsívekkel végződik. Az iszlám építészet sajátságos térlefedési módja a sztalaktit: a  függőcseppkövekre emlékeztető, sok egymás fölé helyezett, lépcsősen kiugró, hasáb, sajátságos sejtszerű, ék alakú cellákból álló térlefedési formával boltozatként rendszerint gömbsüveg boltfelületet borítanak be, négyszögből sokszögbe való téri átmenetek áthidalására alkalmazzák, vagy párkány-jellegű, sávszerű alkalmazásával
is találkozhatunk. Ezen építészeti elem absztrakt formában az expresszionista német templomokban és a remetekertvárosi templomban is gyakran megfigyelhető. Az így előforduló „sztalaktit” végleges formájának jellege az absztrakció mértékétől függ. A szférikus vagy cilidrikus tér fölé egyszerű, sejtszerűen szerkesztett vasbeton
héjat készítettek, amelynek másik történeti építészeti olvasata a középkori bordás boltozatok absztrakt megjelenése. Ennek síkszerű absztrakciója már egy egyszerűbb, cilindrikus felületre feszített rombuszhálós bordavázként írható le. A remetekertvárosi templom főhajójának mennyezete ugyanezen expresszionista tendenciába illeszkedik. A bordaváz ezúttal azonban teljesen síkszerűvé vált, a rombuszos mezők iránya egyfajta percepciós építészeti eszközként nyújtja meg a hajó valós térhosszát, erősíti a longitudinális tér tengelyességét: elszakadva ezzel az orientalizmustól, és visszanyúlva az eredeti katolikus hosszházas templomok tengelyességének fontosságához. A főhajó és mellékhajók mentén lévő lépcsőzetes magasságváltás absztrakt sztalaktit-párkányként van megfogalmazva, amely a longitudinális tér főtengelyének dominanciáját erősíti térérzetünkben. 

Összegzés

Az európai építészetben egyfajta keleti „fűszerként” a két világháború között is jelen vannak bizonyos orientalizáló elemek, amelyek Magyarországon is megjelentek. A példák elemzéséből kimutatható, hogy a korabeli európai templomépítészet fősodrása az építészeti hagyományok főként dekoratív felfrissítéseként sokkalta explicitebb
formában alkalmazott orientalizáló elemeket, mint a hazai építészek. Ugyanakkor az erős kulturális és szakmai kapcsolatok útján az előképnek tekintett nyugati templomépítészet alapelveivel redukáltabb formában és mértékben, de hazánkba is eljutott ez a formakincs.31 A 19. századi tendenciákban gyökerező építészeti orientalizmus a húszas, harmincas években is tovább élt. Az ilyen irányú érdeklődés összefüggésbe hozható a hagyományos építészeti
minták fokozatos hanyatlásával, a 20. század elején fellépő modernizmus szikár technicitásával szembeni ellenérzésekkel. A modernizmus ugyan szembement a díszítéssel, de saját eszközeit felhasználva (absztrakció) az addigitól eltérő, újszerűséget és dekorativitást nyújtó „díszítés” lehetőségét is kereste. A katolikus templomokban az orientalizáló tendencia tehát meglehetősen marginális. A katolikus hagyománykövetés keretei jellemzően a felületen – mint térnek és tömegnek határán – tette lehetővé a keleties elemek alkalmazását.32 Ezen építészeti eszközök
a modernizmus absztrakciójának köszönhetően részben átértelmeződtek, megváltozott megjelenésük csak utalásszerűen jelentkezik az építészeti nyelvben, a teljes ház építészeti narratívájában. 

Jegyzetek

1 A kutatás a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. A korszak építészetében is tapintható orientalizáló törekvésekre témavezetőm, Prof. Dr. Klein Rudolf hívta felelőször a figyelmemet, amelyre később a katolikus templomoknál több helyütt is megfigyeltem. Ezúton is hálás köszönet szíves segítségéért, és hasznos tanácsaiért!
2 E kölcsönhatások részletes feltérképezése jelen tanulmánynak nem képezi tárgyát, az itt szereplő néhány példával csupán azok középkortól fennálló viszonylagos folytonosságát kívánom szemléltetni.
3 Sisa József (szerk.) Dora Wiebenson (szerk.): Magyarország építészetének története. Vince kiadó, Budapest, 1998, p. 88
4 Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1990
5 Moravánszky Ákos: Építészet az osztrák-Magyar Monarchiában. Corvina Kiadó, Budapest, 1988, p. 50
6 Gerle – Kovács – Makovecz, i. m. p. 8
7 Az épület megépítését követően mintaszerű előképnek bizonyult, amelynek részleteire a későbbekben nincs lehetőségem kitérni. Lásd: Klein Rudolf: A Dohány utcai zsinagóga. TERC Kiadó, Budapest, 2008; és Klein Rudolf: Zsinagógák Magyarországon 1782–1918, TERC Kiadó, Budapest, 2011
8 A téma bővebb szakirodalmát lásd Klein Rudolf: Synagogues in Hungary. TERC Kiadó, Budapest, 2017, pp. 107–112
9 Ld. Fieber Henrik: Korszerű egyházi művészet. Németh József könyvkereskedése, Budapest, 1913
10 Ld. Bizzer István: A modern szakrális falképfestészet „római” vonulata Magyarországon, 1930–1950. PhD doktori disszertáció. ELTE, Budapest, 2009
11 Dr. Somogyi Antal: A modern katolikus művészet. „DOM” Katolikus Könyvek Kiadóhivatala,
Budapest, 1933, p. 28
12 Ld. bővebben: Hajós-Baku Eszter: Hagyomány és újítás, A centralitás történeti hagyománya és korszerűsége a két világháború közötti magyar templomépítészetben. PhD doktori disszertáció. BME, Budapest, 2018
13 A hazai templomépítészet összművészeti jellegére a lehetőség adott volt, ugyanakkor a legtöbb esetben nem valósult meg. Megvalósult példákat jellemzően a Római Iskola művészeivel együtt működő, német és olasz templomelőképeket követő építészek tudtak létrehozni (pl. Árkay Aladár: Városmajori Jézus Szíveplébániatemplom,
1932–33; Rimanóczy Gyula: pasaréti Páduai Szent Antaltemplom, 1930–34).
14 Jellemzően mindezek az erdélyi magyar és a finn nemzeti romantika formavilágán nyugvó Kós Károly és követőinek építészete, illetve a turáni magyar és erdélyi kötődéseket hangsúlyozó Toroczkai Wigand Ede, és Medgyaszay István tevékenysége, lásd bővebben: Ferkai András: Nemzeti építészet a polgári sajtó
tükrében. I. rész, 1920–1930. Építés –Építészettudomány 20 (1989) 3–4, pp. 331–363
15 A korszak európai stilisztikai erőterét grafikailag is nagyon jól ábrázolta Charles Jenks. A két világháború közötti időszak stilisztikai adottságairól szemléletes leírást ad Ferkai András, ld.: Pest építészete a két világháború között (szerk.: Ferkai András:) Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht., Budapest, 2001, pp. 56–77
16 Pl. Fritz Höger: Chilehaus, Hamburg, 1923
17 Ld. https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/eb/Neu-Ulm_St_Johann_Baptist_01.jpg (utolsó letöltés: 2024. 08.22.)
18 Ld. https://vielfaltdermoderne.de/en/st-johann-baptist-2/ (utolsó letöltés: 2024. 08.22.)
19 A sztalaktit boltozat másképpen, de expresszív módon újraértelmezve, már 1919-ben megjelent a Hans Poelzig tervezte berlini Grosses Schauspielhaus belső terében.
20 Ld. https://strasse-der-moderne.de/kirchen/frankfurt-am-main-sachsenhausenst-
bonifatius/ (utolsó letöltés: 2024. 08.22.)
21 https://kirchenmusik-mariannhill.de/kirche (utolsó letöltés: 2024. 08.22.)
22 https://www.liturgicalartsjournal.com/2020/08/other-modern-christus-konigkirche-in.html (utolsó letöltés: 2024. 08.22.),
https://www.franziskanerinnen-thuine.de/de/gesandt/in-die-welt/generalat/thuine/mutterhaus (utolsó letöltés: 2024. 08.22.)
23 Sok esetben ugyanakkor, ellentmondásos módon épp eredeti téglaarchitektúrát mellőzve.
24 A beszámoló jól jellemzi Árkay ekkortájt tervezett néhány templomának belső architektúráját: győr-gyárvárosi, 1929-ban felszentelt Jézus Szíve-templomának belsőépítészeti elemeit, a II. világháborúban megsemmisült geometrikus, színes mennyezetét; vagy a néhány évvel korábban, 1926-ban felszentelt rózsadombi Krisztus Király templom belső architektúráját. Árkay Aladár orientalizáló törekvéseiről lásd bővebben: Benárd Aurél, Árkay Aladár sokszínű építészete, In: Árkay – egy Magyar Építész- és Művészdinasztia, szerk. Csáki Tamás, Holnap Kiadó, Budapest, 2020, pp. 81–148
25 Nn: A modern stílus kialakulása. in: Épitő Ipar-Építő Művészet, 50. évf., 1926.02.15.,7-8. szám, p. 34
26 Otthonunk az Isten háza. A Rákospalota MÁV-telepi Jézus Szíve templom első
75 éve 1938–2013. (szerk. Novák Veronika). Rákospalota MÁV-telepi Plébánia,
Budapest, 2013
27 HM: A szegedi móravárosi templom, in: Tér és forma, 1934 7. évf., 12. sz. pp. 356–358
28 RZ: „Hősök temploma” tervpályázata, in: Tér és forma, 1929, 2. évf., 1. sz. p. 41
29 A kor vallásos lelkülete emellett ugyanakkor szoros kapcsolatot ápolt a Szentfölddel. Ennek hazai legfőbb építészeti megnyilvánulása Molnár Farkas el nem készült Magyar Szentföld-temploma lett volna (1940-49). Lásd: Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között. BFL, Budapest, 2021, pp. 258–265
30 Ld. részletesen: Völgyesi Krisztina: A Remetekertvárosi Szentlélek templom. BME műemlékvédelmi szakmérnöki dolgozat, Budapest, 2015, és Hajós-Baku Eszter: Kismarty-Lechner Jenő templomépítészete, A két világháború közötti katolikus templomépítészet útkeresései. in: Építés – Építészettudomány, 51 (2023)/1–2, pp.
51–76
31 A modern templomokban alkalmazott keleties formakinccsel bizonyos szempontból a korszak nemzeti építészeti tendenciáinak építészeti nyelve is kapcsolatba hozható, azonban meggyőződésem, hogy a modern  templomépítészetben e tendenciák nem hatottak elsődleges, közvetlen forrásként (Vö.: Medgyaszay István templomainak jellegzetes formanyelve, Kismarty-Lechner Jenő modern templomai)
32 Ezek jellemzően geometrikus díszítések, falfülkék, nyílászáródás, rácsozatok,
felületi struktúrák stb.