120 éve, 1904. augusztus 3-án született Major Máté, a modern építészet jeles képviselője. A III. Béla Főgimnázium után a Műegyetemen tanult tovább, itt szerzett építészmérnöki diplomát. 1927 és 1936 között magántervezőként dolgozott. 1936 és 1944 között az Országos Társadalombiztosítási Intézet mérnöke, 1933 és 1938 között a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszus (CIAM – Congres Internationaux d’Architecture Moderne) magyar tagozatának, valamint a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja volt. Dolgozott a Tér és Forma szerkesztőbizottságában, 1946-ban pedig részt vett az Új Építészet Köre megalapításában és szerkesztette az Új Építészet folyóiratot. A második világháború után, 1948-ban a tervei alapján épült fel a tatabányai soklakásos lakótelep. Ezt követően élete végéig oktatóként és szakíróként dolgozott. Tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1949 és 1971 között az Építéstörténeti Tanszék vezetésével bízták meg, majd az Építéstörténeti és Elméleti Intézet igazgatója lett. A Magyar Építőművészek Szövetségének elnökségi, az MTA-nak levelező tagja volt. A 20 századi új építészet alapelveivel és feladataival foglakozott, szerkesztette az Architectura sorozatot. Építészetteoretikai művei mellett könyvet írt többek között Pier Luigi Nervi, Breuer Marcell, Amerigo Tot és Goldfinger Ernő munkásságáról. Visszaemlékezései Egy gyermekkor és a kisváros emléke és Férfikor Budapesten címmel jelentek meg. 1986. április 14-én hunyt el.