Winkler Barnabás gyűjteménye és írásai
HAP Galéria, Budapest, 2022

Szöveg: Götz Eszter

2011 decemberében nyílt meg a pécsi Zsolnay Negyedben a „Kezdetben volt a rózsaszín…” című kiállítás Winkler Barnabás építész több mint ezer darabot számláló magángyűjteményéből. Most Winkler egy kétnyelvű kötetben összegzi a gyűjteményének – és a gyűjtőszenvedélyének – kialakulását, és költőien finom leírásokkal kísérve osztja meg az olvasókkal a rózsaszín Zsolnay-tárgyakról összegyűjtött tudását.
A fénykorában gyártott eozinmázas, vagy páratlan fantáziával megformált szecessziós kerámiákról világszerte híres Zsolnay gyárnak egy másik, de nem kevésbé fontos arcát mutatja fel a gyűjtemény és az arról szóló kötet. Az 1853-tól működő gyár 1879 táján dolgozta ki a kívül rózsaszín, belül átlátszó mázzal bevont, erős tűzön kiégetett porcelánfajansz tárgyak technológiáját, és a szín évekig a gyár jellemzője lett. A díszesebbnek szánt termékekre a második égetés előtt színes festékkel mintát festettek. Az így kialakult eljárással a legkülönfélébb használati- és dísztárgyak sora készült: kávés- és teáskannák, likőrös edények, kuglófsütők, szappantartók, bögrék, zsírosbödönök, gyümölcsös- és tortatálak. A gyártásban azonban egyre nagyobb szerepet kaptak a különleges formájú és mintájú dísztárgyak, illetve az épületkerámiák. A rózsaszín Zsolnay-termékek az egyszerűbb háztartásokban sokáig megmaradtak. Winkler Barnabás gyűjteményében több mint 1500 ilyen darab talált egymásra: típusonként egyformák vagy kissé eltérők, de mind rózsaszín mázzal bevonva.
A kötet személyes hangon szólaltatja meg ezeket a tárgyakat. Winkler lebilincselő mesélő, így az olvasó előtt szinte saját élményként tárul fel az egyes darabok fellelésének, megvásárlásának nem ritkán kalandos története. Az élvezetes leírásokat kovács Orsolya tanulmánya egészíti ki, aki a gyűjtemény jellemzésén túl a Zsolnay gyár történetébe is betekintést enged. A csaknem 400 oldalas, gyönyörű megjelenésű könyv tervezője Hübner Dorka) legnagyobb része mégis a tárgytípusonként tagolt fejezetek pazar képanyaga és a hozzájuk illesztett, rövid tárgyleírások – persze ezeket is Winkler személyes stílusában olvashatjuk végig. A pár sornyi szövegekből kiderül, hogy a gyűjtőt minden egyes darabhoz tisztelettel és szeretettel fordul, megfigyeli az esetleges hibákat, torzulásokat, szabálytalanságokat, amelyek a tömegterméket egyedivé, szinte eleven lényekké emeli. És mire a kötet végére érünk, a gyűjtőszenvedély, a Zsolnay gyár története és a tárgyak alaposabb megismerése mellett beavatódunk egy széles kor- és kultúrtörténetbe is, melyet korabeli fotográfiák tesznek még gazdagabbá.