In memoriam Paul Virilio 1932–2018

Szöveg: Botzheim Bálint

A most elhunyt Paul Viriliót elsősorban filozófusként, teoretikusként ismerjük. Ő azonban következetesen urbanistának vallotta magát. Művészetet tanult a párizsi École des métiers d’art-on, elsősorban az üvegművészet foglalkoztatta. Az 1950-es években Henri Matisse mellett dolgozott templomi ólomüvegeken. Az évtized vége felé a fenomenológia felé fordult, rendszeres hallgatója volt Jean Merleau-Ponty előadásainak. Építészeti tevékenysége a Claude Parent-nel való együttműködésében csúcsosodott ki. Közösen tervezték az ún. Bunkertemplomot (Sainte Bernadette de Banlay, 1963–1966), tiltakozásképpen a nukleáris fegyverkezés ellen. Az épület makettje 2000-ben Budapesten is látható volt, a Műcsarnok Világépítészet című kiállításán. Parent-nel közösen megalapították az Architecture Principe építészcsoportot és folyóiratot. Ebben az időszakban dolgozott Parent irodájában Jean Nouvel is, akire nagy hatással voltak a két mester gondolatai.
Virilio számára a nemzetközi hírnevet az 1977-ben megjelent Sebesség és politika című esszékötete hozta meg. Ebben fejtette ki a dromológia, vagyis sebességtan elméletét, amellyel a folyamatosan gyorsuló fejlődés társadalmi veszélyeire hívta fel – már akkor – a figyelmet. Másik fontos elméleti konstrukciója a „háborús modell”, amely szintén nagy hatást fejtett ki az építészek és a várostervezők között (lásd Ekler Dezső: Térrablás és mozgósítottság, in: Utóirat 2005/5.) Virilio 1975-ben társkurátora volt a Bunker Archéologie kiállításnak, mely az Atlanti Fal bunkereivel foglalkozott. Tanári tevékenysége is jelentős volt, 1968-ban az École Spéciale d’Architecture tanárává választottak, 1998-tól kezdve a European Graduate School-on vezetett kurzusokat. Írói munkásságának eredménye több mint 32 könyv, az utolsó 80 éves korában jelent meg. Nagy hatású életműve ma is aktuális, érdemes forgatni finom iróniával átszőtt, jövőbe látó írásait. 2018. szeptember 10-én búcsúzott el ettől az élettől, hatalmas űrt hagyva maga után a posztmodern utáni világállapotról való gondolkodásban.