Nemzeti Filmszínház Nonprofit Kft., szerk. Buglya Zsófia, 2021, 340 oldal

Szöveg: Götz Eszter

Rendkívül izgalmas kultúrtörténeti monográfia került a könyvesboltokba, amely egy budapesti ház története kapcsán az utolsó 120 esztendő magyar kultúrtörténetét dolgozza fel. Az épületet Uránia Nemzeti Filmszínházként ismerjük – holott a története során volt kupleráj, mulató, romhalmaz, egyetem, és nem utolsósorban a világ egyik legszebb mozija.
1901 tavaszán egy magánemberekből álló tudós társaság bemutatta az első magyar filmet, a A táncz című, néhány perces jelenetekből összevágott mozit. Ismeretterjesztőnek szánták, aligha fordult meg bármelyikük fejében, hogy egy önálló műfajt indítanak útnak vele Magyarországon. Április 30-án volt a bemutató, ma ezt a magyar film napjaként tartjuk számon. Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület 1899-ben költözött be Kerepesi (ma Rákóczi) út 21. alatt álló épületbe, amit az építtetője, Rimanóczy Kálmán eredetileg mulatónak tervezett. A ház építéstörténete és keleties pompája ugyanolyan részletesen kibontakozik a most kiadott kötet írásain keresztül, mint az Uránia Társaság működése és hatása, vagy a budapesti mozitörténet korszakai. Az Uránia születése, hosszú élete, leromlása, majd végül filmpalotaként való újbóli feltámadása így együtt, a sokféle szempont ellenére is azt az érzést kelti, mintha egy titokzatos dáma élete nyílna meg a lapokon. A kötet precíz szakmaisága dacára is lebilincselően olvasmányos és gazdagon illusztrált, méltó az épület egyediségéhez.