Ekler Dezső: Tértörténetek
Válogatott Ãrások
L’Harmottan Kiadó – Kossuth Klub, 2018, 216 oldal
Szöveg: Szegő György
“…Kiderül, hogy a történetem nem mögöttünk, hanem alattunk van, és hogy az épÃtészet valójában egy olyan nyelv, amivel sok mindent el lehet mondani a világról…” – Ãrja a kötet elÅ‘szavában Meggyesi Tamás.
Ekler 1986 és 2016 között született húsz tanulmánya többféle műfajú: folyóiratokba Ãrt épületelemzés, filosz világértelmezés, diplomatervhez Ãrt bÃrálat. Ezek jelzik, hogy a szerzÅ‘ szenvedélyesen keresi bonyolult világunk megértését – teszi ezt kÃváncsi tudományossággal, eredeti interpretációval. Az Ãrások nem idÅ‘rendi sorrendet követnek, inkább valamiféle rejtett legenda átélését kÃnálják az olvasónak.
Az elsÅ‘tanulmány a BelsÅ‘-Erzsébetváros múltjának és rehabilitáció, akkor 1994-ben javasolt – máig aktuális – lehetÅ‘ségével foglalkozik. (OrszágépÃtÅ‘ 1994/2, mindig ott a megjelenés, precÃzen szerkesztett a kötet, okos a függelék is). Az elemzés Ekler szociológián alapuló gondolkodásának argumentuma. Szerinte – és az igaza számomra nem kétséges – a 18. századi alapokon, a szolgalmi utak nyomán indult meg a városiasodás. A mély telkek átjárókkal, passzázsokkal való felértékelÅ‘dése jött, amit késÅ‘bb a szervesen induló megújulás idején, a korai 90-es években intenzifikálási programnak neveztek. Hozzáteszem, hogy a 2000-es években megindult bontás/lakóparkosÃtás megállÃtását a 2008-as világválság blokkolta – félÅ‘, hogy csak átmenetileg. Bár 1994-ben az Ekler tanulmány utolsó mondata még Ãgy szólt: ” a cserepes tetÅ‘k évszázados álmlára angyalok vigyáznak…” A negyedsszázadnyi távolság a tanulmány ésa mai olvasó tapasztalatai között meglepÅ‘ módon nem porossá, de általában izgalmassá teszi a kötetet.