150 éves a magyar intézményes műemlékvédelem
Pesti Vigadó, 09. 13. – 11. 20.

Szöveg: Szegő György
Fotó: MÉM MKDK

A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ a múzeum hányattatása, számos intézményi átalakítás és hivatali átszervezés után 2017-ben az MMA égisze alatt indult, és a mostani jeles évfordulóra látványos, a közönséget megszólítani képes szakmai tárlatot hozott létre. A kétszintes, 600 m2-es kiállítóteremben 700 dokumentumot felvonultató, felemelő tárlat bázisa a Kárpát-medence leggazdagabb műemlékvédelmi gyűjteménye.
A kiállítás – kurátorok: F. Dóczi Erika, Kádár Zsófia és Kovács Gergely – a számos „kötelezően bemutatandó” dokumentum ellenére igen jól illusztrálja a rendkívüli méretű és összefüggéseket rejtő téma társadalmasítását, felvillantja a nemzeti identitás kultúrpolitikához fűződő egykori és mai viszonyait. Emlékezik az alapító atyákra: 1858-tól egyéni kezdeményezések, egyházi személyiségek és az MTA Archeológiai Bizottságának hosszas ajánló küzdelme nyomán 1872. április 4-én az országházi előterjesztő, Henszlmann Imre régész-művészettörténész kinevezésével a „…magyarországi történelmi műemlékek felkutatása, osztályozása és lajstromozásuk…” végre intézményesült.
A földszinti nagytérben a kurátorok interaktív elemekkel és a műemlékes teendők értelmezését kérdésekként megfogalmazó témacímekkel törekednek az átlaglátogató megszólítására. Például: Ti és mi/Társadalom és műemlékvédelem, Kinek az öröksége?, Mi a műemlék vagy Mi műemlékvédelem célja?, Konzerválás vagy rekonstrukció? A válaszokat tervrajzokkal, archív fotókkal, filmekkel, videóinterjúkkal, hangdokumentumokkal, az egykori „Hivatal” által kiadott köteteket bemutató könyvespolcokkal, kihúzható tároló fiókokban látható rajzokkal adnak a látogatónak. A tér közepén egy szimbolikus „építőkocka”: plexilapjaira felvitt másfél ezer épület emblémaméretű rajzaival érzékeltetik a feladat roppant léptékét.
A kiállítás az adott korlátozott területen teljességet prezentál, látványosan cáfolva, hogy a feladat lehetetlen vállalkozás lenne. Ugyanakkor az ünnepi alkalomra elkészített kiállítás a közelmúltban hányatott sorsú műemlékes szakmára talán gyógyírként is hat.