Kedves László Könyvműhelye, 2024, 512 oldal

Újabb, zsebben is elférő remek Budapest-könyv jelent meg Kedves László kiadójának jóvoltából.
Az 1945 és 1989 közötti hazai építészetre az utóbbi időben rájár a rúd, a széles közönség többnyire – tévesen – szocreálként azonosítja, és nem kis részétől inkább szabadulni kívánna. A hivatalos kultúrpolitika pedig támogatja ezt az irányt. Holott közelmúltunk fontos részei, életünk színterei ezek a sokféle stílusban és koncepció mentén fogant házak, nem ritkán olyan értékekkel, amelyek ma is követendők lennének. Kovács Dániel nem kevesebb, mint 420 épület rövid bemutatásával egy tekintélyes tezauruszt ad az olvasó kezébe, amely rávilágít mindezekre az értékekre, emellett tisztázza a korszak építészetével kapcsolatos alapvető fogalmakat, ahol szükséges, ott nemzetközi kontextusba helyezi az egyes műveket, összegzi az egykori és a mai funkciójukat, mesél a tervezőkről, tervezőirodákról, a korabeli anyaghasználat szűkösségéről és még sok minden másról – kész csoda, hogy ennyi minden hogyan férhet el egy-egy féloldalas épületbemutatásban.
A szerkesztés elveit a kötet elején tisztázza a szerző: városrészeként csoportosított, jól követhető sétaútvonalakra rendezi az épületeket, ragaszkodik a „láthatósághoz” (két kivétellel csak olyan épületeket prezentál, amelyek ma is állnak), és külön jelzi a tervezés és az építés dátumait. A Szecessziós Budapest (2012, azóta már a harmadik kiadása készül) és az Art déco és modern Budapest (2019, szintén már a második kiadását éli) után Kovács Dániel ismét kis méretű, de nagy hatású alapművet csúsztat a zsebünkbe, arra biztatva, hogy egy új szemüvegen keresztül is nézzük meg, vajon tényleg olyan szégyellnivaló-e (vagy inkább csak jó ideje félreértett) az a Budapest, ahol a mai középgenerációk felnőtté váltak.

Götz Eszter