Szöveg és fotók: pritzkerprize.com

A Pritzker-díjat 1979-ben alapította a Hyatt Alapítvány, hogy évente egy kitüntetett személyt díjazzon a Pritzker építészeti díjjal. Olyan élő építészeket ismer el, akiknek épített munkája a tehetség, a látásmód és az építészeti értékek kombinációját mutatja, elkötelezettséget, amely következetes és jelentős hozzájárulást eredményezett az emberiség és az épített világ számára.
környezethez az építészet művészetén keresztül. A díjat világszerte az építészet Nobel-díjaként tartják számon. Az alábbiakban a zsűri méltatásából idézünk részleteket:
„A Pritzker-díjat a tehetség, a látásmód és az elkötelezettség azon tulajdonságait elismerve ítélik oda, amelyek az építészet művészetén keresztül jelentős mértékben hozzájárultak az emberiséghez és az épített környezethez. David Chipperfield pályafutását hosszú távú, szigorú és következetes munkásság jellemzi, amely zökkenőmentesen integrálta és kiegyensúlyozta az egyenlet mindkét feltételét. A gondos, jól kidolgozott, precíz és higgadt válaszok, amelyeket az épületeivel célokra adott, a szakma mély és tartós ismeretéből erednek. Ezek a válaszok azonban soha nem öncélúak, és semmiképpen sem szolgáltak csupán a művészet kedvéért: mindig a feladat magasabb céljaira, valamint a közjó felé törekvésre összpontosítottak.
David Chipperfield „teszi a dolgát”, mégpedig úgy, hogy egyensúlyt teremt a relevancia és a tekintély között. Az építészet ismeretanyagához igazodva működni intelligenciát és szerénységet igényel; e tudásnak egy adott projekt szolgálatába állítása tehetséget és érettséget kíván. Minden esetben tökéletesen választja ki azokat az eszközöket, amelyek a projekt szempontjából hasznosak. Munkáit elegancia, visszafogottság, az állandóság érzése, valamint világos kompozíciók és kifinomult részletek jellemzik, épületei tisztaságot, meglepetést, kifinomult kontextualitást és magabiztos jelenlétet sugároznak. A túlzott kommercializálódás és a szélsőségek korában mindig képes egyensúlyt teremteni a modern, minimalista építészeti nyelv és a kifejezés szabadsága, az absztrakt kijelentések és a szigorú, a komplexitást soha nem nélkülöző elegancia között.”