MAK, Bécs, 20024. 02. 13. – 08. 25.

Szöveg: Szegő György
Fotók: MAK

Afrankfurti DAMból a bécsi MAK-ba jött kiállításon a megidézett korábbi protest szituációk minimum új életre kelnek, és jó esetben „legyőzik” a tárlatot befogadó tereket is, a tiltakozó architektúra a múzeumban is feltámad. Ez a kiállítás elsősorban makett enviromentekkel alakítja ki az imént vázolt, a kurátorok által célul kitűzött folyamatot. Elsősorban a jövő építészetével majdan együtt élő mai diákokat szólítják meg, abban a reményen, hogy nyitottabbak lesznek egy jobb világ építésére. A nagyrészt a jelenkor történelmét felvillantó tárlat nyitóegysége a tüntetés-építmények építészeti előzményeire, előképekre és utóhatásaira fókuszál. Hans Hollein 1969-es, az Aspern repülőtéren bemutatott, felfújható/áttetsző tervezőiroda-sátrát Paula Allen 1989-es Women’s Peace Campjával (1981–1984) állítják párba. Ilyen társak Behnisch & Frei 1972-es olimpiai stadionjának ernyőtetőzete – párja Ahmed Abd El-Fatah kairói Tharir téren emelt gigantikus ponyvája (2015). Vagy Andrew Wiard 1991-es Clanemond Roadon épült barikádja, amit Wojtech Gurak Installation KR1 düsseldorfi építményével (2015) vetnek egybe.
A Müncheni Műszaki Egyetemen és a Hochschule für Technik Stuttgartban (Prof. Andreas Kretzer) készített, bonyolultan részletgazdag modellek a tiltakozó táborok széles skáláját ábrázolják, az 1968-as Resurrection City-től a 2021/22-es Lobau-bleibt mozgalomig. Minden példa egyedi, hiszen ez a koncepció által propagált autentikus létezés minimum-biztosítéka. Például vagy negyven lützerathi tábori „földi építményt”, többnyire cölöpszerkezetekkel idéznek meg a Rokas Wille (HfG Karlsruhe) doku-fotópapírból készült makettekkel, Oliver Hardt rendező pedig filminstallációkkal jelent meg a kiállításon.