Somogyi Krisztina – Bedecs-Varga Éva: Basa Péter építészete

TERC Kiadó, 2024, 230 oldal

Szöveg: Götz Eszter

Somogyi Krisztina és Bedecs-Varga Éva monográfiája egy olyan alkotó életművét dolgozza fel, akinek mindössze húsz éve jutott az általa választott hivatásra: Basa Péter egy súlyos betegség következtében 45 évesen hunyt el 2009 végén. A pálya rövidsége ellenére meghatározó, sőt máig ható építészetet hozott létre.

Basa 1989-ben, a rendszerváltás évében szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, évfolyamát és őt magát is áthatotta az új korszak ígérete, és benne az építész szakma szerepének addig csak várt-remélt radikális fordulata. Somogyi Krisztina és Bedecs-Varga Éva arra vállalkozott, hogy mindezeket a tényezőket, ha nem is teljességükben, de a Basa Péterre ható erők tekintetében széles spektrumot használva megjelenítse, és néhány korabeli friss épület között elhelyezve vizsgálja az életművet. Ehhez számos interjúrészletet, visszaemlékezést, barátok és kollégák, tanárok és pályatársak megszólalásait is mellékelték, amelyekből egy rendkívül sokoldalú és árnyalt személyiség- illetve pályakép bomlik ki. A vallomások segítségével megjelenik a műegyetemi időszak, a Vadász Stúdióban kialakult alkotói közösség, a Budakeszire tervezett és megépített saját családi ház története, a hannoveri Expo-pavilon létrejötte, a budakeszi református templom megformálásának folyamata, a Barabás Villa rekonstrukciójának nehézségei.

Húsz év alatt 43 ház és csaknem ugyanennyi terv, pályázat: ez Basa Péter építészeti hagyatéka. A bőséges termésből a szerzők csak nagyjából az egyharmadáról kínálnak mélyebb elemzést – köztük részletesen bemutatva a diplomatervét és a Mesteriskola felvételi vizsgájára készített pályázatát –, de ezekből is plasztikusan kirajzolódik Basa építészeti-emberi attitűdje. A hangsúly nem is mindig a szövegen van, mivel az azt képanyagot tekintve az építész monográfiákban ritka megoldással éltek a szerzők: itt nem a fotók, hanem a rendkívül kifejező, grafikai szempontból is művészi színvonalú rajzok a vizuális főszereplők. Basa ugyanis legtöbb épületének terveit még kézzel rajzolta, és ezeken nem csupán a tervezett ház víziószerű megjelenítésével élt, hanem a közeg, a hely karakterét, hangulatát is megragadta, finom részletekkel, a fekete-fehér vonalak légies szövevényével tudta átadni az agyában és szívében megszületett gondolatot. Maga a kötet szerkesztése és külső megjelenése (tervezői: Czakó Zsolt és Kecskés Barba) is Basa építészetének egyik jellegzetessége előtt tiszteleg: azt a speciális falépítési technológiát közvetíti, amelyet Basa csorbázatos falnak nevezett, és amelyben sávosan kapaszkodnak egymásba különböző elemek. Itt nem a téglasorok, hanem szöveg és kép sávos váltakozása, egymásra épülése adja a tartalmat, jelezve, hogy a nagy egész és az apró részletek összefüggése Basa építészeti gondolkodásának egyik kulcsa volt.