Szerk. dr. Prof. Prokopp Mária. Esztergom MJV Önkormányzata, 2022, 624 oldal

Szöveg: Szegő György

A kötetet a 73 év után újra megyei jogú város önkormányzata adta ki az idén visszanyert státusz tiszteletére. 1949-ben az egyre élesebb egyház- és Mindszenty-ellenes politikai környezetben került sor a magyar államiság történetében kulcsszereplő Esztergom lefokozására. A fejezeteket – korszakolás szerint – épületekre, városrészekre és emblematikus művészeti teljesítményekre osztva szakértők írták meg. A kötetet, melyet Prokopp Mária szerkesztőként hitelesít, szubjektív esszécsokor zárja.
A felelős kiadó, Hernádi Ádám polgármester bevezetőjét idézem: „A könyv hiánypótló. Nincs még egy olyan anyag, ami a római kortól kezdve a középkoron, török időkön, a barokkon, a 19. és 20. századon, Trianonon és a szocreálon át vezetné végig az olvasót, megmutatva benne mindazt, ami Esztergom… Várhegyünk, a belváros és ismert – vagy kevésbé ismert – városrészeink olyan építészeti és művészeti kincseket, korjegyeket rejtenek, amelyek Magyarországon egyedülállóak”.
A Római kor c. első fejezetben kiemelt lelet a castrum egykorú építésének emléktáblája, amely ma a várudvaron látható. Erről Bonfini Rerum Ungaricarum decades c. műve tesz először említést. Kiss Zsuzsanna dolgozata azokról CARIS TRB bélyeggel ellátott téglákról is szól, amelyek a tartomány 4-5. századi kiürítése utáni tűzvész nyomait őrzik. A Középkor fejezetben Lovag Zsuzsa ír a bencés apácák Prímás-szigeten állt Szent István-kori templomról és kolostoráról, ismertetve az itt kiásott, finom művű iparművészeti leleteket is. A kolostor építészeti rekonstrukcióját Mújdricza Ferenc építész makettje mutatja be. Alaposabb rekonstrukcióhoz jutott el Buzási Gergely Esztergom-Kovácsi románkori bazilikájának leletei alapján. A régészeti emlékeket Tari Edit foglalja össze. Rainer Péter a romok megmentésére és látogathatóvá tételére készített terveket és modellt. A vár Szent István-termének építészettörténeti ismertetése – ez a kötet egyik gerince – Raffay Endre munkája.
Közvetlenül ezután A Palota építészettörténetének fénypontjai címen a Várhegyről, a középkori palotáról, az utóbbi években – éppen Prokopp Mária publikációi nyomán – fókuszba került Studiolo terének rekonstrukciójáról Vukov Konstantin alapos összefoglalója tájékoztat. Vitéz János érseksége alatt (1465–1471) került sor a reneszánsz palota kialakítására – Vukovék feltételezése szerint –, Urbino és Buda reneszánsz átalakításával egy időben. Reneszánsz elemeket ezen kívül csak Szent Adalbert-székesegyház Bakócz kápolnájához tartozó vörösmárvány kapuzat őriz. A 12. századi boltozat alatt felfedezett négy női alak falképe, az Erények ikonográfiai programja jelzi az új ízlést, amelyet a Vitéz János elődjeként ismert Szécsi Dénes érsekhez (1440–1465) kapcsol a tudomány. A korszakot Bugár-Mészáros Károly európai összehasonlító életmód- és funkciótörténeti elemzése zárja.
Rendkívül gazdag a város mai arcát is erősen maghatározó barokk kort tárgyaló fejezete, számos ismeretlen, de igen értékes építészeti emlékeket számba vevő és elemző szöveges és képanyaggal. A 19. század fejezete a Bazilikára összpontosít. Egyrészt annak az egyházi hierarchiában betöltött történetét, másrészt a Magyar Sion építészeti és gazdag művészeti – és főként szobrászati – tezauruszát veszi számba. Előbbiről Horogszegi Tamás, utóbbiról Szerdahelyi Márk írt. Majd alapos tanulmány olvasható a Fürdő Szállóról és a Strandfürdőről, valamint a város temetőiről. Beöthy Mária a 20. század neobarokk épületeit méltatja, köztük a Vitéz János Tanárképző Quittner Ervin tervezte épületét (1929) és az egykor ünnepi architektúrának számító Tisztviselő bérpalotát. Az 1939-es, Dobi Géza tervezte OTI Székház Bauhaus-architektúráját Máté Edina értékeli. A Giergl-dinasztiához tartozó Goszleth László jegyzi a kertvárosi, a regionális modern Szent István Plébániatemplomot jegyzi. Az 1945-90 közötti históriát Urbányi Károly, Kévés György, Karácsony Tamás és Karácsony Rita tárgyalják a kötetben. Tétényi Éva a modernizmus kontextusában elemzi a mai városközpont kialakulását – talán segítendő a meggondolatlan bontások elkerülését is, Bodonyi Csaba pedig Kund Ferenc építészetét méltatja.
Az Esszék fejezetben Sárközy Péter Esztergom Babits Mihály költészetét megtermékenyítő hatásáról ír. Az Előhegyi Kincsesház is sorra vétetik. Jánoskuti Márta jelmeztervező a családjának nevet adó Szent János-kút előbb barokk, majd klasszicizáló architektúrája előtt tiszteleg. Végül Prokopp Máriát idézem: „2021-ben felhívással fordultam egykori tanítványaimhoz és kollégáimhoz, hogy mutassuk fel Hazánk első fővárosának, a Magyar Királyság 1000 éves egyházi és kulturális központjának ma is látható építészeti értékeit.” Prokopp Mária Vukov Konstantin szakmai lektorálásával létrehozott kötete 42 tanulmányt fog egybe – egyszerre ünnepélyes és tudományos.