Wien Museum, Bécs,  2025. 05. 22. – 09. 28.

Szöveg: Szegő György
Fotók: Wien Museum

A Bécs 1900 örökzöld témáját új szemszögből vizsgálja a Wien Museum kiállítása. A múlt századfordulót meghódította a vasbeton, majd az acél. Az 1890-től rohamosan növekvő, de a szemünk elől rejtett hátteret állítja fókuszba a látványos tárlat – a teherbíró infrastruktúrát, a vízvezeték-építést, a csatornázást, a rakpart-építést, a Stadtbahn hálózatát és főként a multifunkcionális célú építő tevékenységet. A „város ruházatának” általában dicsérő leltára és annak esztétikája helyett Bécs „csontvázát” prezentálják. A kiállításon Bécs eddig alig méltatott fontos kultúrtörténeti szelete, gigantikus építkezései elevenednek meg. 1900 körül az építéstechnológia innovációi hirtelen képesek lettek kiszolgálni a városi élet új kereteit: a színházakat, varietéket, fürdőket, cafékat, irodákat, valamint a műhelyeket és lakásokat: először egymás mellett, majd alatt és felett. Azaz, a város léptéket váltott. A vasbetonváz építészei forradalmasították a közösség tereit. A méretek új igények diktálta növekedésével sorra indultak neki a metropoliszok. Elfelejtett – gyakran el is bontott – gyönyörű épületpéldák születtek most újra a múzeumban, legalább fotóban és nagyszámú (nyomtatott) makettben. Az épületek között akad több ikonikus példa – kevésbé a „hírhedt” Loos-ház vagy a Zacherlhaus a téma. Van kiemelkedő kísérleti kézműves munkával stokkolt vasbeton remekmű – Joze Plečnik temploma Ottakringben – és akad vasbeton szerkezetű, kései Fellner és Helmer palota is. Többségben vannak az építészettörténeti szempontból talán nem kiemelkedő, de építéstechnikájuk, urbanisztikai léptékük révén jelentőssé váló újdonságok, mint a régi Diana-fürdő, vagy a most megújuló Residenzpalast.