21. századi remeteség – Dobogókő
Diplomaterv, ÓE Ybl Miklós Építéstudományi Kar
Terv és szöveg: Szuhanyik Marcell
A világirodalom, valamint a képző- és iparművészet számtalan példával számol be az önként és kényszerből vállalt remete létről. Az első írásos emlékekben fennmaradt remeték mostanra komplett irányzatok megalapozói lettek; feljegyzéseik, gondolataik pedig különféle lelki gyakorlatok vezérelvei.
Dobogókő Pest és Esztergom megye határánál fekszik, 700 méter tengerszint feletti magasságban. Megközelíteni a Budakalász-Esztergom völgyben a legcélszerűbb, ám túra- és vallási útvonalak Pilismarót-Visegrád felől is futnak ide. Dobogókő mára fogalommá vált, mind a spirituális körökben, mind a szabadidősportok kedvelői értékelésében, köszönhetően elhelyezkedésének, panorámájának és a 20. század ezoterikus kutatásainak.
A 21. századba lépve az elvonulások nem pusztán vallási indíttatásból és vezetéssel történnek. Különféle eszmerendszerek által, fizikai- és lelkigyakorlatok részeként, illetve a hétköznapi élet kontrasztjaként egyaránt hangsúlyt nyert az egyedül, vagy azonos célú csoportosulásban eltöltött idő egy erre szolgáló elkülönített helyen. A tervezési program ezt az elkülönített helyet teremti meg, figyelembe véve a különböző használati módok esetleges egyidejűségét, teret adva a találkozásra, és elkülönülésre egyaránt.
Ahogy a befelé tekintés a vezérelve a legtöbb lelki gyakorlatnak, ez irányította az épületek formálását is. Megelőzve harsány építészeti látványt és egocentrikus tervezést az épületek a hegyoldal lejtőjén kapnak helyet – a közösségi épület extenzív zöld felülettel borítva, a szeparált magánplatformok természeti (voronoi) fraktál bontással szerkesztett hagymakupolák alatt rejtőznek a fák közt. A cél kifejezetten az épületekre rá nem látás, így a koncepció észlelését nem deformálja a formavilághoz, megjelenéshez társított vizuális megítélés, hanem a használati élmény és a személyes tapasztalat tudnak a kialakított terek bírái lenni, ezzel őrizve az épületek tartalmát és alapvető hivatását.
A közösségi épület funkciósémájának térben történő modellezése után a megközelítő méretekhez rendelt belmagasságokkal generáltam egységes befoglaló tömeget. A tömeg statikai elemzésekor alakult ki a végleges, nyomott övvel elválasztott dupla kupola elrendezés. A kupolaszerkezet főtartóinak nem titkolt szándéka modern emléket emelni a gótikus templomok bordarácsos hálóboltozatainak, tisztelegve a remeték és remeteségek keresztény eredete előtt és vizuálisan kapcsolva össze az épületet a sokat látott kőben rejlő szentséggel.
A közösségi épület kapta meg a fogadó-, illetve a – remeteségek szempontjából hagyományos – közös étkezéseket biztosító tereket. Hangsúlyos továbbá a süllyesztett társalgó és a multifunkcionális ücsörgő rész is, mindkettő világítását a Lightcore Studio természeti lámpái biztosítják. Az egyének komfortja okán a belső hőmegtartás, és a levegő összetételének javítása érdekében az épületben hővisszanyerős szellőztetőrendszer kerül telepítésre, mely az aktív használati térben az álpadló alatt közlekedik. Hűtés és fűtés a gipszrost alapanyagú álpadlóban, víz keringetésével lehetséges.
A formavilág és a környezet, valamint annak adottságai által ihletve készült el az épületekhez a szellemiségét hűen tükröző egyedi bútor csoport is. Így kerülnek érintési távolságra az épületekben is használt anyagok, mint a tölgyfa, az üveg, az antikolt sárgaréz és a kőhatású, csiszolt, impregnált fehér cement alapú beton.