A dobozi Wenckheim-magtár hasznosítása
MÉSZ-MÉK Diplomadíj 2019
Terv: Megyesi Miklós, DE Műszaki Kar
Konzulens: Keller Ferenc
Doboz, más Békés megyei településekkel együtt, 1800 körül került a Wenckheim család tulajdonába. Doboznak mint az egyik fontos uradalmi központnak a 19. század első felében Wenckheim Rudolf, később unokaöccse, Dénes lett a birtokosa, akik vadászkastélyt építtettek itt (ma általános iskolaként működik). Rudolf nagy mezőgazdász volt, amiben később Dénes is követte. Igazi mintagazdaságot hoztak itt létre, és sok mezőgazdasági újítást vezettek be. Ehhez a mezőgazdasági funkcióhoz kapcsolódóan építtetett Dobozon Wenckheim Rudolf egy magtárat (1864), melynek terveit Ybl Miklós készítette.
A magtár épülete a település központjától nem messze, a Vésztői út mentén található. A telekkel szemben a Vargahossza főcsatorna folyik, ennek kanyarulatában van a kastélypark. A 20. század fordulója körül Wenckheim Dénes itt építtette fel a családi kriptát és a hozzá kapcsolódó kápolnát. A nyeregtetős épület két részét, a négyszintes magtárat és a vele szemben álló, apró nyílásokkal áttört szárítótornyot a harmadik emeleten alulról félköríves záródású közlekedő híd köti össze. Működését tekintve jellemzően búzát, kukoricát és zabot tároltak a magtárban. Ha a betakarított termés nedves volt, a szárítótoronyban raktározták. Ide felülről, a harmadik emeletről lehetett betárazni a termést, és a földszinten egy garaton lehetett kiengedni. A magtárban a szintek között a terményt elektromosan működő serleges felvonóval mozgatták.