MÉSZ-MÉK Diplomadíj, 2019

Terv: Kálna Dávid, BME Építészmérnöki Kar
Konzulens: Nagy Iván

Mikor a metropolisz túlnő az emberen, felmerül az igény egy városon belüli város építésére. A jellemző városszövetben léptékváltással alakítható önálló élettér, melyben érvényesülnek a város infrastrukturális jellemzői, annak egy sajátos lokális igényekre szabott szűrőjén keresztül. A szuperblokkon belül több épület vagy városi tömb található, melyek között kialakul egy differenciált minőségű tér- és úthálózat csökkentett forgalomintenzitással, a gépjárművek teljes vagy részleges kizárásával. A blokk elsősorban lakó, de funkcionális összetétele nem képletszerű, városi szituációhoz igazodó kifelé-befelé működő egymást kiegészítő egységek rendszere.
Az érintett terület Budapest VIII. kerületében, a Kerepesi út-Festetics-Mosonyi-Lóvásár utcák által határolt, 302. számú épülettömb. A „Nyolcházaknak” becézett tömb az 1880-as években Rohlitz Gyula tervei alapján épült, a szintén általa tervezett Keleti pályaudvarral párhuzamosan. A két tömb együtt alkotja Budapest történeti városképének teoretikus kapuját. A beépítés különlegessége a házak között hagyott 5 méter széles épülethézagok. A bennük rejlő potenciál helyenként jelenleg is megmutatkozik a maga kaotikus bájával, hasznosításuk különféle üzemeltetési és gazdasági épületekben merül ki. A tömb belső struktúrája az idők folyamán megbomlott. A sorozatosan megjelenő épületzárványok és a parkolóhelyek térnyerése elidegenítette használóitól a nagyvonalú térszervezést. A belső udvarokba áramló zaj és szmog elmossa a határt a metropolisz és az élettér között.
A kutatások és vizsgálatok arra vezetnek, hogy a „superblock” működést a tömbön belül nem egy önálló épület idézi elő. Az építészeti válasz katalizátor(ok) létrehozásában rejlik. A meglévő épületek közé mint alkatrész ékelődnek a tömb fejlődését előidéző mozgatórugók. A katalízis folyamata három vonatkozásban érhető tetten.