MÉSZ, 06. 25.

Szöveg: Botzheim Bálint

A Magyar Építőművészek szövetsége Kapy Jenő emlékkonferenciát és kiállítás megnyitót szervezett a MÉSZ székház Kós Károly termében 2021. június 25-én. Kapy Jenő elsősorban, építész és tanár volt, de emellett a versírásban és a festésben is megtalálta az önkifejezés lehetőségét. Filozófiai és tudományos érdeklődése is nagyon jelentős volt. Számos írás, szakcikk, könyvfejezet őrzi a gondolatait. Tudományos látásmódjával a Magyar Építőművészet Utóirat elméleti mellékletét több alkalommal segítette vendégszerkesztőként. (Építészet és Tudomány, Utóirat 2005/5 és 2005/6) Ezenkívül Gerle Jánossal és Meggyesi Tamással karöltve szervezték az Építészet és Ezotéria c. konferenciát. (Utóirat 2007/4 és 2007/5)
A festészethez egész életében vonzódott, pályája elején festőnek készült, de végül az építészet lett a hivatása. Élete utolsó éveit betegsége ellenére teljesen a festészetnek szentelte. A kiállított művek festészetének három fő korszakát foglalják egységbe. A geometrikus képek a Szerencsi Alkotótáborban készültek. Az utolsó korszakban készült képek két csoportba sorolhatók. Az építészeti témájú képeket, építészi pályájára visszaemlékezve készítette el. Az utolsó időszakban pedig meditációs céllal, élete főbb állomásait festette meg.
Az emlékkonferencián munkatársak, tanártársak és tanítványok emlékeztek vissza a vele töltött évekre. A kiállítást Zalavári József formatervező, szobrász nyitotta meg, akivel sok éven keresztül a Szerencsi Alkotótáborban együtt tanított. Az emlékkonferenciát Krizsán András DLA a Mész elnöke és Anthony Gall, az Ybl Miklós Építéstudományi Kar dékánja nyitotta meg. Az előadások sorát Murka István a nyitotta meg, a közös munkákat elevenítette fel. Kalmár László a MAHART rakódóépületéről és a Kopaszi-gát pályázatról beszélt, Markó Balázs a közös tanári évekre emlékezett vissza. Tanári tevékenységére emlékeztek egykori tanítványai is. Csontos Györgyi a Kapy Jenő nevével fémjelzett tervező szakmérnöki iskoláról mesélt, amely egykor az Ybl-ben működött. Bényei István személyes hangú visszaemlékezésben osztotta meg gondolatait a mesterről. Borsay Attila rövid beszédben elevenítette fel, hogy milyen sokat tanult a tanár úrtól. Berta Ferenc a Szerencsi Alkotótábor egy-egy évét mutatta be, amely sok tanítvány életében meghatározó művészeti alapot adott a későbbi építész életpályához. Gyulai Levente és Reznicsek Zoltán a tanítványok fiatalabb generációját képviselte. Érdekes volt látni, hogy milyen sokféle helyen, sokféle módon alkotnak a tanítványok, a mester segítségével mindenki megtalálta az egyéni útját.