Hagyományosan a március 15-i nemzeti ünnep alkalmával adományozzák a legmagasabb állami kitüntetéseket a tudományos és művészeti élet hazai kiválóságainak. Idén mások mellett Mezei Gábor Munkácsy-díjas belsőépítész, bútortervező munkásságát Kossuth-díjjal tüntették ki, melyet Novák Katalin köztársasági elnök adott át március 14-én a Parlamentben rendezett ünnepélyes díjátadón.

Mezei Gábor 1935. november 29-én született Budapesten művelt polgári családban. Nagyapja, Hauswirth Ödön díszítőfestő-iparművész Alpár Ignác munkatársa és barátja, az Országos Iparegyesület alelnöke volt; édesanyja, Hauswirth Magda karikaturista, édesapja írói nevén Pán Imre, költő, művészeti író, az Európai Iskola egyik alapítója, avantgárd folyóiratok szerkesztője Budapesten, később Párizsban. Mezei 1960-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán. 1960 és 1964 között a Kereskedelmi Tervező Irodában, 1964 és 1971 között a Földműves-szövetkezeti Országos Kivitelező és Tervező Vállalatnál (SZÖVTERV), ahol megismerkedett Makovecz Imrével. Első közös munkájuk 1965-ben a sárospataki volt trinitárius kolostor átépítése volt. 1971 és 1986 között a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetnél (VÁTI) dolgozott, ezután szellemi szabadfoglalkozású belsőépítészként folytatta pályáját.
Munkáiban a mesterségbeli tudás, a hagyományok tisztelete ötvöződik a 20. századi avantgárd törekvések. Használati bútorai egyedi, megismételhetetlen műtárgyak benyomását keltik. Többnyire fával dolgozik, az anyagot nem festi, ne takarja el a fa természetes erezetét. Intellektuális bútorszobrai a bútorművesség történelmi hagyományaiban gyökereznek. 1991-ben Munkácsy-díjat kapott kap, 1995-ben a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével tüntették ki. 1992-től az MMA társadalmi szervezet, 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Első jelentősebb munkái közé tartozik az egykori sárospataki trinitárius kolostorból alakított
Borostyán Szálló (1965) berendezése, a balatonszepezdi SZÖVOSZ üdülő (1966) borozószekrénye, a nagybörzsönyi bányásztemplom (1968) gyóntatószéke, valamint a győri patikamúzeum (1970) bútoregyüttese. Az 1970-es években születtek első különös, szürreális bútor-lényei, az emberfejű Réteges szekrény (1972) a hozzáillő székkel a „Feketelábú” szekrény (1974), vagy a Tükörszemes szekrény (1974). A Kecskeméti Kodály Intézetbe (1974) tervezte első karakteres székeit. Főművei közé tartoznak a Makovecz Imre épületeihez készített bútorai: a Farkasréti temető ravatalozójának ülőbútorai (1976), a Sárospataki Művelődési Ház (1977) karosszéke, a győri Borsos Miklós Múzeum (1978-80) „szobrász-széke”, a baki Faluház (1985) virágos székei, a paksi római katolikus templom (1989) magas hátú, tulipánmotívumos ülőbútora, majd a sevillai Expo Magyar Nemzeti Pavilonjának (1991) vörösbarna bútorai. Az 1990-es években ezeket követték a a piliscsabai Stephaneum (1996) karosszékei és padjai, valamint a makói Hagymaház (1998) magas hátú székei. A Kossuth-díjat az indoklás szerint Mezei Gábor „Magyarország számára kivételesen értékes, a magyar organikus belsőépítészet és a történelmi hagyományú bútorművesség egyik legeredetibb mestereként végzett, a Makovecz-életmű folytatása iránt elkötelezett és példaadó tervezőművészi életműve, szürreális bútorkompozícióival új minőséget és stílust létrehozó művészete elismeréseként” érdemelte ki.