Az újraépített Szent István terem a Budavári Palotában

Helyreállítás: Angyal Tibor
Szöveg: Baliga Kornél
Fotók: Várkapitányság

Már az 1867-es koronázáskor bebizonyosodott, hogy a Márai Terézia-korabeli palota szűkös az udvartartás igényeinek kiszolgálására. Ezért 1885-ben határozat született a Palota bővítéséről. A tervezésre Ybl Miklóst kérték fel, aki terveiben a Krisztinaváros felé való bővítést javasolta, de ez a tervezet egy hatalmas, teraszszerű alépítmény kialakítását tette szükségessé, amely nyugat felé túlterjedt a középkori eredetű Nyugati fal területén. A régi és új szárnyat északon és délen egy-egy kapuzatszerű szárnyal kapcsolta össze. Ybl 1891-ben elhunyt, így Hauszmann Alajos folytatta a munkát. A krisztinavárosi szárnyon lényegében nem változtatott, csak a dunai oldalon megtükrözte a régi palotát észak felé, és a tengelyét kupolával hangsúlyozta. Három ún. történelmi termet is tervezett, melyek stílusukban eltértek a többi rokokó-neobarokk teremtől: a kupola alá a regnáló Habsburg-dinasztia termét, a krisztinavárosi szárnyba a Hunyadiaknak, a déli összekötőszárnyba pedig az Árpád-házi királyoknak szentelt termet, a Szent István termet.
Rostás Péter művészettörténész volt a Szent István terem rekonstrukciójának megálmodója. A 2010-es évek elején úgy gondolta, hogy a Budavári Palota történetét bemutató kiállítás különleges attrakciója lehet az eredeti helyén újraépített Szent István terem, mintegy a réginek 1:1-es léptékű makettja. A Nemzeti Hauszmann Program és a Várkapitányság vállalta fel, hogy a Budavári Palotát eredeti módon – ahogy Hauszmann Alajos megtervezte – rekonstruálja, és ennek kísérleti projektje lett a déli összekötő szárny teljes újjáépítése. Az eredeti hauszmanni rajzok alapján az újjáépítés terveit Potzner Ferenc és munkatársai készítették el. A Szent István terem rekonstrukciós terveit Angyal Tibor tervezte több éves munkával, Rostás Péter szakmai irányításával. A kivitelezés túlnyomórészt hazai mesterek munkáját dicséri.